Ötszáztizenkét darabos gigatendert írt ki önjáró trolibuszokra Vancouver

A vancouveri South Coast British Columbia Transportation Authority, közismert nevén TransLink, jelentős darabszámú tendert írt ki önjáró képességgel rendelkező akkumulátoros trolibuszok beszerzésére. Az opciókkal együtt összesen 512 darabos nagyszabású beszerzés keretében, amely alapvetően változtathatja majd meg az utolsó kanadai troliüzem jövőjét, a Translink hasznos élettartamának vége felé közeledő 262 darabos New Flyer flottáját váltaná ki, ami a TransLink zászlaja alatt közlekedő teljes autóbusz-állomány nagyjából 15%-át és Észak-Amerika második legnagyobb trolibusz-flottáját képviseli. A kiöregedő járműveket a TransLink 2027-től cserélné le fokozatosan.

A TransLinknél régóta napirenden van Vancouver elektromos járműflottájának átfogó bővítése, ami a városvezetés szerint, kihasználva a város 320 kilométeres felsővezetékes infrastruktúráját, önjáró trolibuszok forgalomba helyezésével lenne a legtisztább és leggazdaságosabb. Emellett az IMC-trolik bevetésével lehetőség nyílna olyan vonalakra is kiterjeszteni a troli-üzemet, amelyeket jelenleg dízelbuszok szolgálnak ki.

A TransLink zászlaja alatt jelenleg összesen 262 darab, 2005 és 2009 között beszerzett – 188 darab szóló New Flyer E40LFR és 74 darab csuklós New Flyer E60LFR – troli teljesít szolgálatot. A Škoda központi vontatómotorral és Vossloh Kiepe hajtásrendszerrel ellátott kocsik is képesek önjárásra egy kisebb, ún. vészhelyzeti áramellátást biztosító nikkel-kadmium akkupakknak köszönhetően, ez viszont csak erősen korlátozott autonómiát tud biztosítani, energiatartalma csak nagyon rövid távokra, például útépítések kikerülésére vagy kisebb kitérők megtételére elegendő. A társaság első körben a flotta legidősebb tagjait váltaná ki a nemrégiben kiírt pályázat 107 darabos alapmennyiségével, a fennmaradó 405 darabos opcióval pedig lecserélné a megmaradt példányokat és jelentősen bővítené a vancouveri troliüzemet.

Fotó: Steve Morgan

A tenderkiírás szerint a társaság egy 40 láb hosszú szóló prototípust és 106 darab szériakocsit, valamint opciós tételként további 201 darab, szintén 40 láb hosszú szóló példányt, továbbá egy 60 láb hosszú csuklós prototípust és akár 203 csuklós sorozatgyártású kocsit vásárolna. A trolik mindegyikét olyan vontatási akkupakkal kell felszerelni, amelynek segítségével a járműveknek nagyobb távolságokat is meg kell tudni tenniük a felsővezetékes szakaszokon kívül. Ezzel a megoldással nyílna lehetőség – a felsővezeték-hálózat bővítése nélkül – a vancouveri trolibusz-forgalom jelentős kiterjesztésére. Amennyiben a TransLink élne a teljes opciós mennyiség lehívásával, a trolibuszok száma csaknem megduplázódna a városban. Az első előrehozott gyártású kocsik (egy szóló és egy csuklós) forgalomba helyezését 2026-ban tervezi a közlekedésszervező, s az azokon elvégzett tesztfutásokat követően indulna meg a szériakocsik leszállítása Vancouverbe.

A most forgalomban lévő trolibuszok a TransLink buszflottájának utolsó olyan járművei közé tartoznak, amelyek még nincsenek felszerelve légkondicionálóval. A TransLinknél 2012 óta minden új buszrendelésnél kötelező a klímaberendezés beépítése, és a tervek szerint az új trolibuszok érkezésével 2028-ra a teljes vancouveri buszflotta légkondicionált lenne.

Ezen túlmenően korszerűsítik majd a város felsővezetékes hálózatát is, erre mintegy 27 millió dollárt szánnak. A beruházásra, amely magában foglalja akár 600 felsővezetéktartó oszlop, 60 kilométernyi felsővezeték és hat kilométernyi földalatti kábel cseréjét, a szövetségi kormány 13,3 millió dollárt különített el, az összeg fenmaradó részét pedig a TransLink és Vancouver városa biztosítja majd 9,1 millió és 4,3 millió dollár arányban. A beruházás a TransLink szerint akár 60 évvel is meghosszabbíthatja a felsővezetékes infrastruktúra élettartamát.

A pályázatra elsősorban a New Flyer és a Solaris érdeklődését várják, ugyanis tavaly mindkét gyártó delegált demókocsit Vancouverbe; a magyar NABI-t 11 évvel ezelőtt felvásárló (és ezzel annak annistoni üzemét, valamint korábbi piacait átvevő) New Flyertől egy, 71 kWh összkapacitású akkupakkal utólag felszerelt Xcelsior XT40-es, a Solaristól pedig egy Medcom hajtásrendszerű, 58 kWh összkapacitású lítium-titanát-oxid akkucsomaggal szerelt Trollino érkezett. 

New Flyer Xcelsior XT40

A Solaris amerikai piacra történő belépésére, amelyre a vancouveri tender elnyerése egy óriási referencia lehetne, a színfalak mögött már több mint egy éve készülnek a lengyel buszgyártó szakemberei.  A kívülállók számára ennek leglátványosabb epizódja eddig a nálunk is jól ismert Solaris Trollino 12 trolibusz tavaly augusztusi vancouveri tesztfutása volt, ami a beszámolók szerint kimondottan pozitív eredménnyel zárult. Ez a jármű még európai specifikáció szerint készült, de a gyártónál már zajlik a tengerentúlra szánt, jellegzetes amerikai arányokkal, nagy tengelytávval, valamint az Egyesült Államok és Kanada biztonsági előírásai által megkövetelt nagyméretű, energiaelnyelő lökhárítókkal szerelt kivitel kifejlesztése is.

A Solaris a vancouveri tenderen történő  indulásával kapcsolatban korábban kerestük a lengyel buszgyártót, akkor kérdéseinkre azt a választ kaptuk, hogy a „Solaris fontolóra veszi a vancouveri trolibuszok szállítására vonatkozó tenderen való részvételt, azonban a végső döntés a tenderkövetelmények elemzését követően születik majd meg.”

Az amerikai piacos Urbino/Trollino család látványterve

Észak-Amerikában napjainkban egyébként igencsak nehéz trolibusz-gyártót találni, hiszen az elmúlt évtizedekben a troli-üzemek bezárásával párhuzamosan az ilyen hajtásrendszerű járművek is eltűntek a gyártók kínálatából; Vancouver, Dayton, Guadalajara, Mexikóváros, Philadelphia, San Francisco és Seattle kivételével mára már nem maradt több trolibusz-üzemeltető a kontinensen. Mivel Észak-Amerikában az állami szolgáltatók által üzemeltetett járműveknek jelentős helyi értékhányaddal kell rendelkezniük, így a nagy tapasztalattal rendelkező európai gyártók, hacsak nem rendelkeznek egy helyi partnerrel, szóba sem jöhetnek mint lehetséges beszállítók. Más a helyzet viszont a Solaris esetében, ugyanis a lengyel buszgyártó tulajdonosa, a CAF csoport rendelkezik helyi leányvállalattal a New York állambeli Elmirában, így nem lenne megoldhatatlan egy esetleges észak-amerikai megrendelés teljesítése.

Címlapkép: Steve Morgan