Annak ellenére, hogy a tesztek már az elmúlt héten megkezdődtek, a gyártó továbbra is hallgat annak az Észak-Amerikába szállított akkumulátoros Trollinónak a tesztfutásairól, amely még július végén tűnt fel Kanada egyik kikötővárosában, Vancouverben. Úgy tudni, hogy a jármű a gyártó kezdeményezésére érkezett a városba, a kocsit a Solaris díjmentesen bocsátotta a közlekedési társaság rendelkezésére, áthajózásának költségeit is a lengyel cég, pontosabban annak anyavállalata, a spanyol CAF viselte.
A lengyel trolibusz próbafutásai szimbolikusan a vancouveri trolibusz-hálózat 75. évfordulójának napján, augusztus 16-án kezdődtek meg a TransLink közlekedésszervező hálózatán, s bár a gyártó még nem, a TransLink viszont már megszólalt a tesztek kapcsán, melyek elsődleges célja, hogy a társaság gyakorlati tapasztalatokat szerezzen a modern önjáró trolibuszok üzemeltetése terén. A TransLink ugyanis 2023 utolsó negyedévében egy nagyszabású troli-tendert tervez kiírni a 2005 és 2009 között beszerzett, hasznos élettartamának vége felé közeledő 188 darab szóló New Flyer E40LFR és 74 darab csuklós New Flyer E60LFR trolibuszból álló flottájának kiváltására – a Škoda központi vontatómotorral ellátott kocsik hajtásrendszerét a Vossloh Kiepe szállította, s bár ezeket is felszerelték egy kisebb, ún. vészhelyzeti áramellátást biztosító nikkel-kadmium akkupakkal, az viszont csak erősen korlátozott autonómiát tud biztosítani, energiatartalma csak nagyon rövid távokra, például útépítések kikerülésére vagy kisebb kitérők megtételére elegendő. A kiöregedő járműveket a TransLink 2027-től cserélné le fokozatosan.
A közlekedésszervező az akkumulátoros trolibuszokra egyelőre csak egy lehetőségként tekint, hivatalosan még nem jelentette be, hogy a majdani pályázatban önjáró trolibuszok megajánlását kérné. Mindenesetre a város nagy érdeklődést mutat az akkus trolibuszok iránt, amit jól mutat az is, hogy hamarosan a magyar NABI-t tíz évvel ezelőtt felvásárló (és ezzel annak annistoni üzemét, valamint korábbi piacait átvevő) New Flyertől is érkezik Vancouverbe egy, a kanadai gyártó Xcelsior termékvonalába tartozó, XT40 kereskedelmi néven futó szóló trolibusz, amelyet utólgosan egy 71 kWh összkapacitású akkupakkal szerelt fel a gyártó. A városvezetés álláspontja szerint az elektromobilitás szempontjából, a meglévő 320 kilométeres felsővezeték infrastruktúra kihasználásával ez a technológia lenne a leggazdaságosabb és a legtisztább megoldás, s az önjáró trolibuszok forgalomba helyezésével lehetőség nyílna olyan vonalakra is kiterjeszteni a troli-üzemet, amelyeket jelenleg dízelbuszok szolgálnak ki.
A TransLink illetékeseinek elmondása alapján a városban tesztelt Trollino, amelybe egy 58 kWh-ás lítium-titanát-oxid vontatási akkumulátorcsomag került, akár 20 kilométert is képes megtenni önjáró üzemmódban, s szerintük az ilyen hajtásmóddal rendelkező trolik kiválóan alkalmasak lehetnének a TransLink jövőbeli Bus Rapid Transit (BRT) hálózatának kiszolgálására is.
Észak-Amerikában napjainkban viszont igencsak nehéz trolibusz-gyártót találni, hiszen az elmúlt évtizedekben a troli-üzemek bezárásával párhuzamosan az ilyen hajtásrendszerű járművek is eltűntek a gyártók kínálatából; Vancouver, Dayton, Guadalajara, Mexikóváros, Philadelphia, San Francisco és Seattle kivételével mára már nem maradt több trolibusz-üzemeltető a kontinensen. Mivel Észak-Amerikában az állami szolgáltatók által üzemeltetett járműveknek jelentős helyi értékhányaddal kell rendelkezniük, így a nagy tapasztalattal rendelkező európai gyártók, hacsak nem rendelkeznek egy helyi partnerrel, szóba sem jöhetnek mint lehetséges beszállítók. Más a helyzet viszont a Solaris esetében, ugyanis a lengyel buszgyártó tulajdonosa, a CAF csoport rendelkezik helyi leányvállalattal a New York állambeli Elmirában, így nem lenne megoldhatatlan egy esetleges észak-amerikai megrendelés teljesítése. A CAF stratégiai céljai között egyébként is szerepel, hogy a Solaris-t 2026 után bevezesse az észak-amerikai piacra, ahol évente nagyságrendileg 8000 városi autóbusz talál gazdára.
Fotók: Jeffrey Ngai