Véget ér a spanyol Sunsundegui története

Spanyolország egyik legismertebb buszkarosszéria-gyártója, a navarrai Sunsundegui közel nyolcvan év után gyakorlatilag a megszűnés szélére jutott. A vállalat ellen 2025 áprilisában hivatalosan is megindult a felszámolási eljárás, miután a hónapok óta tartó pénzügyi bizonytalanság és befektetőkeresés ellenére sem érkezett konkrét, életképes ajánlat a cég megmentésére. Mivel április végéig nem sikerült új tulajdonost találni, a felszámoló hatóság – a működés ellehetetlenülésére és a pénzügyi helyzet tarthatatlanságára hivatkozva – május közepén megkezdte a csaknem 340 fős állomány elbocsátását. Bár a hivatalos felszámolási zárás még nem történt meg, a folyamat iránya egyértelmű, a Sunsundegui tevékenysége véglegesen megszűnik.

A csődhöz több, egymást erősítő körülmény vezetett. A COVID–19 világjárvány után drasztikusan visszaesett a távolsági és turistabuszok iránti kereslet, ami különösen érzékenyen érintette a kifejezetten erre a szegmensre specializálódott gyártót. A hosszú időn át tartó termeléskiesés és a piaci bizonytalanság súlyos likviditási problémákat okozott, miközben a gyártási költségek – különösen az energia- és alapanyagárak – jelentősen megnövekedtek. A vállalat több mint 50 millió eurós adósságot halmozott fel, és a helyzetet tovább súlyosbította, hogy nem sikerült új megrendelésekhez jutni, illetve elmaradt a működés fenntartásához szükséges tőkeinjekció is.

Ezeknek a körülményeknek az összegzéseként a pamplonai kereskedelmi bíróság május 16-án hivatalos végzésben elrendelte a Sunsundegui 338 fős állományából 320 dolgozó munkaviszonyának azonnali megszüntetését. A fennmaradó 18 alkalmazott esetében halasztott elbocsátásról döntöttek, mivel ők továbbra is közreműködnek a felszámolási eljáráshoz kapcsolódó operatív feladatokban. A végkielégítések megállapítása a spanyol munkaügyi törvények alapján történik: minden ledolgozott év után húsz napnyi bér jár, legfeljebb tizenkét havi fizetés erejéig.

A bíróság az elbocsátások indoklásában rögzíti, hogy nincs reális esély a gyártási tevékenység újraindítására, a bevételi oldal nem képes fedezni a közvetlen kötelezettségeket, és a jelenlegi helyzet fenntartása a munkavállalók számára aránytalanul hátrányos lenne. A döntés értelmében a felszámolás célja az, hogy a vállalat rendelkezésre álló eszközeiből – ideértve a késztermékeket, félkész járműveket, tartalék alkatrészeket és gyártási dokumentációt – a lehető legnagyobb mértékű pénzügyi fedezetet biztosítsák a hitelezők kielégítésére.

A gyártóbázison egyelőre fennmarad egy minimális létszámú munkaszervezet, amely három főből áll a SAT (alkatrészellátási és szerviztámogatási) részlegen. Ennek oka, hogy a felszámoló hatóság a SAT-üzletágat önálló termelési egységként kívánja értékesíteni, amely iránt jelenleg is zajlanak tárgyalások egy potenciális vevővel. A megegyezés megszületéséig az egység működését fenntartják.

A termelési területen jelenleg tíz fő végez összeszerelési és műszaki támogató tevékenységet azon 41 darab jármű befejezése érdekében, amelyek gyártása a felszámolási eljárás megindítása előtt már elindult. Ezek közül 39 példány Volvo, további 2 pedig Scania alvázra épül. Az autóbuszok értékesítése kizárólag akkor lehetséges, ha sikerül újabb együttműködési megállapodásokat kötni a két alvázszállítóval, a márciusban megvalósult, négy félkész Volvo-jármű befejezésére vonatkozó megállapodáshoz hasonló feltételekkel. A felszámoló és az érintett gyártók közötti tárgyalások jelenleg is zajlanak, és az eredményüktől függ, hogy az összeszerelésben részt vevő dolgozók munkaviszonya meddig tartható fenn.

Az értékesítésre kijelölt eszközök között szerepelnek a vállalat szellemi tulajdonát képező vagyonelemek – így a típusdokumentációk, gyártási tervek, licencek és formatervek –, valamint a tangibilis vagyon: a gyártóberendezések, raktárkészlet, céges infrastruktúra és üzemi berendezések. A felszámolás célja, hogy ezek pénzre váltásával a lehető legnagyobb arányban teljesítsék a hitelezői követeléseket. A végzés ellen jogorvoslati lehetőség biztosított, ugyanakkor a jelenlegi helyzet alapján nem valószínű, hogy ez érdemi fordulatot hozna a folyamatban.

A Sunsundegui története 1944-ben kezdődött az észak-spanyolországi Irún városában, ahol az alapító José Sunsundegui kezdeményezésére hozták létre a vállalatot, kezdetben vasúti járművek javítására specializálódva. A francia határhoz közeli település stratégiai elhelyezkedése kedvezett a kezdeti működésnek, a cég azonban hamarosan a navarrai Alsasua városába költözött, amely a 20. században a spanyol vasúti hálózat egyik fontos központjává vált. Itt elsősorban a Renfe állami vasúttársaság járműveinek karbantartását végezték.

A 80-as évek fordulópontot jelentettek a cég számára. Miután a Renfe saját karbantartó kapacitásokat épített ki, a Sunsundegui új stratégiára kényszerült. Az irányítást új menedzsment vette át, amely diverzifikálta a tevékenységi kört – a vasúti javítás mellett megjelent az autóbusz-karosszériák gyártása is. A vállalat az 1990-es évekre a távolsági és turistabusz-piac egyik meghatározó szereplőjévé vált a spanyol és latin-amerikai piacokon, majd fokozatosan Európa és a Közel-Kelet felé is nyitott.

A 2000-es évektől kezdve a Sunsundegui a Volvo Buses egyik kiemelt karosszálói partnerévé lépett elő, a kapcsolat pedig 2023–2024 fordulóján stratégiai szintre emelkedett. A svéd gyártó a lengyelországi wrocław-i üzemének bezárását követően ide helyezte volna át a 9700/9900 típuscsalád gyártását. A projekt azonban a vártnál lényegesen összetettebbnek bizonyult, a technológiai transzfer, a gyártósorok adaptációja, az ellátási lánc újraszervezése és a humánerőforrás-bővítés olyan többletterheket róttak volna a Sunsundeguira, amelyeket a már akkor is nehéz helyzetben lévő vállalat nem tudott maradéktalanul teljesíteni. Végül a Volvo Buses elállt a tervtől, arra hivatkozva, hogy az átszervezés idő- és költségigénye jelentősen meghaladta a korábbi kalkulációkat.

Ez a döntés komoly érvágást jelentett a Sunsundegui számára, ám önmagában még nem pecsételte meg a cég sorsát. A Volvo még 5,1 millió eurós, azaz több mint 2 milliárd forintos likviditási támogatást is nyújtott a legkritikusabb pénzügyi problémák enyhítésére, míg a navarrai regionális kormány további 9 millió eurós tőkeinjekcióval próbálta stabilizálni a céget. Mindez azonban csak ideiglenes haladékot jelentett, az alacsony rendelésállomány, a költségnyomás és a befektetői érdeklődés hiánya végül elkerülhetetlenné tette a felszámolási eljárás megindítását.