Norvégia új félelme: Kína egy gombnyomással leállíthatja az oslói buszokat…

Az elmúlt napokban Norvégiában egyre nagyobb hullámokat vet egy különös, már-már abszurd vita: vajon a kínai gyártású elektromos buszok távolról irányíthatók-e, és ha igen, képes lehet Peking egyetlen gombnyomással leállítani Oslo tömegközlekedését? A kérdést, legalábbis az előbbit, Marit Kristine Vea, Oslo közlekedési és környezetvédelmi biztosa vetette fel, bár maga is elismerte, hogy semmilyen konkrét bizonyíték nincs a feltételezés alátámasztására. „Nem tudjuk biztosan, de mivel más digitális rendszereknél ez lehetséges, abból kell kiindulnunk, hogy itt is az” – mondta Vea, ezzel egy csapásra elindítva a médiapánikot és a közösségi oldalakon kitörő kommentáradatot.

A kérdés különösen érzékeny időszakban robbant be: az oslói közlekedésszervező, a Ruter AS a holland Ebusco gyártási problémái miatt tavaly ősszel engedélyezte az alvállalkozó Nobinának, hogy oslói koncessziójához az újonnan beszerzendő elektromos buszokat a világ jelenlegi legnagyobb buszgyártójától, a kínai Yutongtól vásárolja meg. Így a Nobina Norge AS által eredetileg 2023-as szállítási határidővel megrendelt, összesen 76 darab kompozit karosszériás Ebusco 3.0 elektromos autóbusz helyett végül a Yutong járművei érkeznének Oslóba, amelyek szállítása egyébként már folyamatban van. A kínai villanybuszok 2025 őszére tervezett forgalomba helyezése után kizárólag elektromos buszok közlekednének a norvég fővárosban, ami több mint félezer akkumulátoros járművet jelent.

A Ruter döntése azonban nem várt politikai felháborodást váltott ki Norvégiában. A helyi zöldpárt, az MDG azzal vádolta meg a közlekedészervezőt, hogy figyelmen kívül hagyja az etikus beszerzési szabályokat, és olyan országból engedélyezett buszvásárlást, amely szerintük „veszélyt jelent Norvégia biztonságára és sérti az emberi jogokat”. A kritika azonban visszafelé sült el, hiszen 2018-ban éppen az MDG adta a város közlekedési és környezetvédelmi biztosát, és az akkori vezetés szintén kínai, BYD buszokat vásárolt. Akkor azonban még senki sem aggódott amiatt, hogy a járműveket esetleg távolról is irányítani lehetne.

Miközben a Kína-ellenes politikai narratívák egyre hangosabbá válnak, egy kevésbé emlegetett, de annál ironikusabb tény, hogy a holland Ebusco, amelyet korábban preferáltak, jelenleg olyan súlyos válságon megy keresztül, hogy a saját buszait is Kínában kell gyártatnia. Így tehát az elvileg „biztonságosabb” alternatíva valójában ugyanabból az országból érkezne, amelyet egyes norvég politikusok most kockázatosnak és elfogadhatatlannak tartanak.

A norvég Vy Buss egyik Yutong U15-öse Drammen városában

A botrány kirobbanása után a Yutong is megszólalt, és határozottan cáfolta, hogy buszaik távirányíthatók lennének. Állítják, hogy a Yutong buszok tervezése a biztonságra és az adatvédelemre épül. Semmilyen technikai lehetőség nincs arra, hogy egy külső fél távolról manipulálja a járműveket. Emellett a Yutong minden európai uniós és nemzetközi kiberbiztonsági előírásnak megfelel, a járműveikből származó adatok Norvégiában, illetve az EU-ban (Frankfurtban) tárolódnak, az európai GDPR-szabályok szigorú betartásával és azokat kizárólag a működés optimalizálására használják.

A vita egyik központi eleme, hogy a kínai szoftverek biztonsága kérdéses. Kritikusok szerint fennáll annak a lehetősége, hogy illetéktelenek érzékeny adatokhoz férhetnek hozzá, ami komoly aggodalmat kelt a nyilvánosság körében. Ez az érv azonban szembemegy azzal a ténnyel, hogy a Yutong teljes mértékben betartja az uniós adatvédelmi szabályokat, és semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy buszaik bármilyen módon kockázatot jelentenének.

Mindezek fényében különösen érdekes ellentmondás, hogy bár a Ruter a koncessziók megpályáztatásánál előírta, hogy csak Európában készült elektromos buszok vehetnek részt a tenderen – vagyis a Kínában gyártott buszokat ezzel lényegében kizárták –, végül mégis egy kínai gyártó termékével kapta meg a Nobina a szerződést.

Yutong U12-esek a norvég Connect Bus üzemeltetésében

A vitát tovább fokozta, hogy a norvég titkosszolgálat is figyelmeztetést adott ki, miszerint Kína és Oroszország a „legnagyobb kiberbiztonsági fenyegetés Norvégiára nézve”, és a távoli beavatkozás lehetősége elméletileg nem kizárható. Bár konkrét bizonyítékokat nem hoztak nyilvánosságra, a norvég politikai vezetés egy része máris felkérte a Közlekedési és Hírközlési Minisztériumot, hogy vizsgálja meg a kínai buszok ügyét.

Eközben a Norvégiában közlekedő elektromos buszok száma már meghaladja a 800 darabot, amelyek közül a legtöbb Kínában készült, és ezekkel kapcsolatban eddig soha nem merült fel hasonló biztonsági aggály egyetlen üzemeltető, vagy közlekedési hatóság részéről sem. Európában (EU27, Norvégia és Svájc) pedig 2024 végéig összesen már 2114 darab BYD, 1809 darab Yutong, 324 darab Golden Dragon és több száz egyéb, ugyancsak kínai gyártmányú villanybuszt állítottak forgalomba.

A Vy Buss egyik távolsági villanybusza a Yutong -25°C-ig hűtött klímakamrájában, a gyártó csengcsoui fejlesztőközpontjában

A botrány következményei egyelőre még nem láthatók, de a norvég Közlekedési és Hírközlési Minisztérium a következő hetekben dönt arról, hogy folytatódhat-e a kínai buszok beszerzése. Ha engednek a politikai nyomásnak, és a minisztérium úgy dönt, hogy a biztonsági kockázat túl nagy, akár meg is akadályozhatja a folyamatot. Egy azonban biztos: ha valaha is szükség lenne egy példaértékű eset bemutatására arról, hogy miként lehet egy alaptalan feltételezésből nemzetbiztonsági válságot csinálni, akkor ez a történet tökéletesen illusztrálná.

Úgy tűnik egyébként, hogy az ilyen jellegű paranoia ragályossá vált a skandináv államokban: a napokban Dánia védelmi testületének elnöke, Rasmus Jarlov tett közzé X-bejegyzést arról, hogy megbánta közreműködését az ország F-35-ös vadászbombázóinak beszerzésében, mivel egyes félelmek szerint az azokat gyártó Egyesült Államok képes lehet távolról működésképtelenné tenni a repülőgépeket.

Címlapkép: ismeretlen szerző