Biztos út

Egy buszbaleset margójára

Az elmúlt vasárnap egyik legszomorúbb híre volt az M3-as autópályán, Mezőkövesd közelében történt halálos buszbaleset, amely cikkünk írásának idejéig már öt halálos áldozatot követelt, ezzel pedig az utóbbi évek egyik legsúlyosabb hazai buszbalesetévé vált. A szerencsétlenség körülményei, illetve a halálos áldozatok és a sérültek nagy száma olyan kérdéseket vetett fel a távolsági autóbuszos közlekedéssel kapcsolatban, amelyek ugyan eddig is megvoltak, de nem vettük elég komolyan őket.

A szerencsétlenség főbb momentumai mára szinte mindenki számára ismertek: szombat éjjel, nem sokkal éjfél előtt az M3-as autópálya Miskolc felé vezető oldalán, Mezőkövesd és Mezőkeresztes között egy utasokkal teli, különjáratként közlekedő autóbusz felborult. A szerencsétlenül járt jármű a debreceni Grand Tours utazási iroda GRAND-8 forgalmi rendszámú, emeletes Setra S 431 DT-je volt, amely egy egynapos túra végén a bécsi adventi vásárról hazafelé tartó utasokat szállította volna haza. Az ónos esőtől részben eljegesedett, csúszós úton további kilenc személyautó és két mikrobusz is a már felborult autóbuszba, illetve egymásba rohant. A busz utasai közül hárman a helyszínen veszítették életüket, egy középkorú nő másnap, egy másik pedig szerdán halt bele sérüléseibe a miskolci kórházban. A halálos áldozatokon kívül további négy súlyos és huszonkét könnyebb sérültje van a balesetnek.

A tragédiát az okozta, hogy egy előzésből a külső sávba visszatérő, majd a csúszós úton megpördülő személyautó előbb a jobb oldali szalagkorlátnak vágódott, majd arról visszapattanva éppen a Grand Tours emeletes busza elé került. A busz balra, a belső sáv felé tért ki, hogy az ütközést elkerülje, ez azonban nem sikerült, a személyautó a Setra oldalának csapódva a belső szalagkorlátnak lökte a buszt. A nagy jármű megbillent, majd miután a szalagkorlátot elhagyva a jobb oldali padka is megdobta, végül a bal oldalára borult. Később Nagy Sándor, az utazási iroda ügyvezető igazgatója és egyben tulajdonosa a Facebookon több kommentben is állította, hogy a baleset idején az út nem volt jeges, a busz pedig nem csúszott meg. Az utasok és a szemtanúk is úgy nyilatkoztak, hogy az ütközés elkerülhetetlen volt, a szalagkorlátról nagy erővel visszapattanó személyautót a buszvezetőnek nem volt esélye kikerülni.

A fedélzeten összesen 82-en utaztak, azaz a busz gyakorlatilag teljesen tele volt (a Grand Tours által üzemeltetett emeletes Setrák a sofőr és egy idegenvezető mellett összesen 82 utas befogadására alkalmasak). Az utasülések többsége, összesen 56 ülés felső szinten található, ez utasonként átlagosan 65 kg testsúllyal számolva is mintegy 3640 kg plusz terhelést jelent odafent az üres állapothoz képest, csomagok nélkül; ez pedig még egy közel húsz tonnás emeletes busz esetében sem elhanyagolható tényező. A busz építéséből fakadóan eleve magasan lévő súlypont ilyenkor még magasabbra kerül, tehát az egész jármű borulékonyabbá válik.

A később szerencsétlenül járt busz Bokor Győző Péter felvételén

A szerencsétlenségben érintett busz mindössze két éves, a műszaki állapot tehát szinte biztosan nem játszott szerepet a balesetben. Bár a tényleges felelősség megállapítása akár még hónapokba telhet, a Grand Tours 500 ezer forintos kártérítési előleget fizet a tragédiában érintett családoknak, mivel a segítségre most van a legnagyobb szükség.

Eddig a tények.

A balesettel kapcsolatban két fő kérdés merül fel, ami azóta is foglalkoztatja az embereket. Az egyik, hogy hibázott-e az egyébként több évtizedes gyakorlattal rendelkező buszvezető, amikor az előtte váratlanul megpördülő személyautó legázolása helyett ösztönösen megpróbálta elkerülni az ütközést? A másik, hogy hogyan fordulhat elő (a jelenlegi állás szerint) immár öt halott, valamint több mint két tucatnyi súlyos, illetve könnyebb sebesült egy olyan korszerű, prémiumterméknek számító, minden ülésnél biztonsági övvel ellátott autóbuszon, amely a baleset során első ránézésre nem is szenvedett igazán komolynak mondható károsodást.

Döntéskényszer

Kezdjük az elsővel, hiszen ha ezen a ponton szerencsésebben alakultak volna a dolgok, a második kérdés talán szóba sem kerül. A jelek szerint Magyarország nem csak futballedzőkből és atomerőmű-szakértőkből áll jól, de legalább ennyi vezetéstechnikai tréner is akad közöttünk, legalábbis az internetes kommenteket elnézve. A biztonságos fotelból utólag természetesen mindenki bölcs és nagyon jól tudja, mit kellett volna tenni az ominózus szituációban, nem ám úgy, mint a „holtanultezvezetni” buszsofőr, aki bizonyára összevissza rángatta a kormányt.

Az oldalára borult Setra a baleset után (Fotó: Vajda János / MTI)

Reálisan végiggondolva a helyzetet, bármilyen kegyetlenül is hangzik, valószínűleg tényleg a személyautó legázolása lett volna a jobb választás, elvégre a buszvezetőnek azt kell szem előtt tartania, hogy ő több mint 80 ember életéért felelős. Sőt, a viszonylag kis sebességkülönbség miatt még az is elképzelhető, hogy a személyautó utasai is megúszták volna sérülésekkel, a buszon utazók pedig úgyszintén, már ha egyáltalán lettek volna sérültek a fedélzeten. A buszoknak megvan az a kellemetlen tulajdonsága, hogy magasabbak, mint amilyen szélesek, a magasabb súlypont miatt pedig még idegesebben reagálnak a hirtelen kormánymozdulatokra, mint a személyautók, mivel a hosszabb erőkar miatt relatíve kis oldalirányú erő is tud akkora nyomatékot kifejteni a járműre, hogy az felbillenjen. Nem véletlen, hogy rendszerint az autóbuszvezető képzéseken is elhangzik: kerüljön a busz útjába autó, szarvas, egyéb akadály, ha nincs lehetőség a biztonságos kikerülésre, inkább neki kell menni, mert egy hirtelen manőver a még nagyobb bajt kockáztatja. Ilyenkor az ütközés többnyire még mindig a kisebbik rossz, a busz a szóba jöhető kihívók többségénél egyébként is erősebb (ez alól természetesen kivételt képez a vonat, a cementszállító kamion és még néhány hasonló kaliberű, „nehézsúlyú” ellenfél). Igen, a sofőrnek valóban végig kellett volna gondolnia, hogy egy közel húsz tonnás, négy méter magas Setra S 431 DT-t vezet, a felső szint is tele van utasokkal, az közel négy tonnát jelent, ami mind felfelé húzza a súlypontot, az út is nedves, hirtelen kormánymozdulatra könnyen labilissá válhat az autóbusz… Az egyetlen, ám annál nagyobb bökkenő, hogy mindezek végiggondolására a döntés meghozására egyetlen másodpercnél is rövidebb idő állt a buszvezető rendelkezésére.

Őszintén, tegye fel az a kezét, aki teljesen biztos benne, hogy a másodperc tört része alatt képes meghozni egy ilyen döntést, és az ösztönei ellenére gyakorlatilag belevezetni járművét az előtte keresztbe csúszó autóba. Ráadásul a cégtulajdonos elmondása szerint nem is történt hirtelen kormánymozdulat, a borulást az váltotta ki, hogy a kormányozhatatlanná vált személyautó oldalról meglökte a buszt, ami a szalagkorlátnak csapódva megbillent, innentől pedig megindult a boruláshoz vezető folyamat.

Az ilyen eseteket gyakorlatilag nem, vagy tényleg csak hatalmas rutinnal és átlag feletti helyzetfelismerő képességgel lehet kivédeni, sőt, mint kiderült, ezt a balesetet talán még úgy sem lehetett volna, legfeljebb a következmények mérséklésére lett volna lehetőség. És ezzel el is érkeztünk a második kérdéshez. Volt ugyanis a buszon egy olyan passzív biztonsági elem, amivel csökkenthető lett volna sérültek száma, sőt, jó eséllyel emberéleteket is menthetett volna.

A biztonsági öv

Bizony, a mindenki által jól ismert, unásig ismételt biztonsági övről van szó, amely a Tempo 100-ra vizsgáztatott (100 km/h engedélyezett sebességű) utazóbuszoknak éppen olyan kötelező kelléke, mint a személyautóknak. A Grand Tours Setrájában is volt biztonsági öv minden egyes utasülésnél, az utazási iroda honlapján látható fényképeken (amelyeken egyébként éppen a később szerencsétlenül járt autóbusszal illusztrálják a cég emeletesbusz-flottáját) is jól kivehető az övek megléte. Ez a busz kétpontos biztonsági övekkel volt szerelve, de vannak olyan típusok is, ahol hárompontos öv vigyáz az utasok biztonságára – elvileg.

A Tempo 100-as buszokon kötelező a biztonsági öv – a képen egy Credo Optinell 10 utastere

A szerencsétlenség egyik legfontosabb tanulsága ugyanis a biztonsági övek becsatolásának fontossága, amire az utasok sajnos a tapasztalat szerint nemes egyszerűséggel fittyet hánynak, még azok is, akik személyautóban egyébként mindig bekapcsolják az övet. Egyes nemzetközi buszjáratokon, ahol utaskísérő is jár a menetjegy mellé, például a Student Agency vagy az Orangeways járatain, a stewardess külön is felhívja a figyelmet az övek becsatolására, ezt azonban az utasok többsége kényelmetlennek érzi, és gondolván, hogy a nagy buszon úgyis teljes biztonságban van, hamarosan kikapcsolja, pedig az öv akár az életét is megmenthetné egy hasonló balesetnél. (A Grand Tours egyébként a honlapján szintén figyelmeztet a biztonsági övek használatára.)

Tovább növeli a csalóka biztonságérzetet, hogy a személyautókkal történő ütközéseket jellemzően még így is megússzák komolyabb sérülés nélkül az emelt utasterű turistabuszok utasai, mivel az ütközőzónában ezeken a járműveken a csomagtér található, az ülések biztonságos magasságban helyezkednek el, és a fizika is a busz javára dolgozik – jó eséllyel a kisebb tömegű személyautó húzza a rövidebbet. Az árokba hajtásos eseteknél már gyakrabban előfordulnak súlyosabb sérülések, mivel itt már megjelenik bekapcsolt biztonsági övek nélkül oly veszélyes oldalra dőlés. A halálesettel járó buszbalesetek elsöprő többsége (leszámítva a vasúti átjáróban történő ütközéseket, érthető okokból, ott sajnos már az öv sem segít sokat) borulásos, nem véletlenül, hiszen egy „sima” oldalra dőlés már önmagában is minimum bő két méter magasról történő zuhanást jelent az utasok számára, egyenetlen, jellemzően kemény felületre, nem nulla kezdősebességgel, nem beszélve a hirtelen lassulásról. Emeletes busz esetén természetesen még jobban érvényesül a fent leírt hatás, a testek helyzeti energiája még nagyobb.

Egy másik Setra S 431 DT balesete Földeáknál, 2014 szeptemberében. Bár a busz alig tört össze, itt is súlyos sérültek voltak (Fotó: Police.hu)

Sajnos joggal valószínűsíthető, hogy az utasok jelentős része a tragédiába torkolló szombat esti úton sem kapcsolta be a biztonsági övet. A túlélők elmondása szerint a borulás pillanatában az emberek egymásra zuhantak, sőt állítólag voltak, akik kirepültek az ablakon. Szinte biztos, hogy ők voltak azok, akik nem kapcsolták be a biztonsági öveiket. Pedig ha megteszik, a sérültek, halottak száma is nagy valószínűséggel alacsonyabb lehetett volna.

Hogy ne a levegőbe beszéljünk, és hogy Olvasóink lássák, hogyan is néz ki belülről egy hasonló eset, biztonsági övek nélkül, íme az alábbi videó, amely egy amerikai iskolabusz borulásos balesetét örökíti meg, az utastérből nézve az eseményeket. A felvétel magáért beszél, pedig – csak összehasonlításképp – a leírás szerint ezen a buszon mindenki megmenekült.

Az elsősorban autópályázásra szánt, Tempo 100-as besorolással rendelkező, nagysebességű buszokra különösen szigorú szabályozások vonatkoznak. Sok más egyéb mellett nem véletlenül írják elő az ilyen járműveken a biztonsági övek meglétét valamennyi utasülésnél, és szintén nem szórakozásból tiltják ezeken a buszokon az álló utasok szállítását. Azt, hogy a hatalmas erővel a túloldali ülésekbe, karfákba, esetleg csomagtartóba, és mindenek előtt egymásra csapódó, vagy akár az ablakon keresztül kizuhanó és így a busz alá kerülő utasok mekkora sérülésveszélynek vannak kitéve egy borulásos balesetnél, nem szükséges ecsetelni.

A mezőkövesdi baleset éjfél előtt pár perccel történt, az utasok többsége valószínűleg aludt, így még arra sem volt lehetőségük, hogy a busz oldalra dőlésének pillanatában ösztönösen belekapaszkodjanak valamibe. A biztonsági öv viszont még ekkor is segíthetett volna, feltéve, hogy bekapcsolják.

Nagyon szomorú eset. A tanulság, hogy a biztonsági öveket autóbuszon is mindig be kell kapcsolni, még ha elsőre kényelmetlennek vagy feleslegesnek is tűnik. Talán éppen a Grand Tours bécsi különjáratának tragédiája kellett ahhoz, hogy mások, akikhez a sors kegyesebb volt, a jövőben jobban vigyázzanak, és buszon is mindig használják a biztonsági övet.

Címkék