Mercedes-Benz O 404 DD: égbetörő csillagos álmok

Talán kevesen tudják, hogy a legendás és nagysikerű Mercedes-Benz O 303-as sorozatot váltó, az  európai buszpiacot felrobbantó O 404-es modellcsalád 1991-es piaci bevezetésekor a „csillagos” márka az RH, az RHD és a szupermagas SHD kivitel mellett egy kétszintes emeletes változattal is számolt, ami sajnos végül nem került sorozatgyártásba, holott korának egyik, hanem a legelegánsabb emeletes modellje volt. Az 1992 és 2001 között gyártott, a Mercedes-Benzhez új modellpolitikát hozó O 404-es típust alapos tervezés, kifinomult technológia, elegancia és biztonság jellemezte, s alapkoncepciójának középpontjában a sorozatgyártású személygépkocsik minőségének elérése állt.

A megjelenésekor trendteremtő jelzővel is illetett O 404-es modellcsalád bevezetésével a Mercedes-Benz először kínált négy különböző magassággal rendelkező átfogó termékpalettát, melynek legmagasabb tagja egy kétszintes kivitel volt. Az emeletes változatot a gyártó nem presztizsmodellnek szánta, akkoriban nagy piaci lehetőséget látott a végül csak egyetlen prototípus példányig eljutott doubledeckerben.

Az O 404-es tervezése során a Mercedes-Benz mérnökei arra törekedtek, hogy a gyártó személyautóitól megszokott prémium érzés az elődmodellhez hasonlóan ettől a típuscsaládtól is elvitathatatlan legyen, ezért ennek megfelelően az új üdvöske nem csak egy extravagáns fémlemez ruhát kapott, hanem több olyan műszaki megoldás jellemezte, amelyek a menettulajdonságok és az utasok kényelme tekintetében is méltók voltak a „csillagos” márka prémium igényéhez. Ezek közé tartozott az olasz stílusú design, a ragasztott üvegezés, a független mellső felfüggesztés, a dobféknél 67%-kal nagyobb fékezési rátával rendelkező tárcsafék, valamint a különösen alacsony kipufogó- és zajkibocsátás mellett az elektropneumatikus sebességváltó és az újonnan kifejlesztett huzatmentes fűtési és szellőzőrendszer is. A típus fejlesztési költségeire a Mercedes-Benz 500 millió márkát, azaz 256 millió eurót – mai áron félmilliárd (!) eurót – fordított, ami természetesen a költséges és igényes konstrukciójú buszok árcéduláján is visszaköszönt. Az O 404-es új építési és gyártási technológiát is hozott a mannheimi gyártósorokra, s a préselt alkatrészek felhasználása és az ún. kataforetikus merülőalapozásos (KTL) festési eljárást alkalmazása jelentősen lerövidítette a gyártási időt, amíg egy O 303-as megépítése 1200 gyártási órát vett igénybe, addig egy O 404-esé már csak 770 órát.

Az egyszintes O 404-es típust a Mercedes-Benz 1991 augusztusában mutatta be a nagyközönségnek, addigra a gyártó már igencsak felkorbácsolta a kedélyeket, ugyanis háromszor harangozta be az újdonságot úgy, hogy a szakma csak sajtófotók formájában láthatta azt. A márka az első fotók és műszaki adatok közzétételét például a majdani konszerntárs, a Kässbohrer 300-as sorozatának bemutatójának napjára időzítette. Bár az előszériás kocsiknál voltak gyártásból eredő kisebb problémák – az első prototípusoknál kissé zörgött a mellső futómű és a borulókeret is, valamint az alapfelszereltséghez tartozó vezetőoldali ajtó is szélzajt produkált –, a modellnek már a bemutatása évében sikerült bezsebelnie az Év Autóbusza 1992 elismerést.

A típuscsaláddal kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a Mercedes-Benz az O 404-esnél alkalmazott először független mellső felfüggesztést az autóbuszainál, amelyet a gyártó a Mercedes személygépkocsikban is alkalmazott többlengőkaros megoldás felhasználásával dolgozott ki Adolf Stengelin nyugdíjas főtervező vezetésével. Az új futómű felépítéséből adódóan minimális karbantartást igényelt, s a lengőkarok elhelyezésének köszönhetően kanyarodáskor önkormányzással csökkentette a jármű sodródását, stabilizálta a felépítményt megakadályozva ezzel a lengőmozgásokat, és emellett rendkívül nagy kormányelfordítási szögeket tett lehetővé.

Az emeletes kivitel, az O 404 DD prototípusa 1992-re készült el, bemutatóját az 1992-es hannoveri IAA seregszemlére időzítették. Az autóbusz azonban nem Mannheimben készült, hanem  a kiváló minőségű autóbuszairól ismert Drögmöller cég heilbronni gyárában. 1992-ben még csak 4-5 előszériás kocsi legyártása volt a cél, 1993-ban 40-50, 1994/95-ben pedig már 100 darab emeletes elkészítése volt tervben a Drögmöller gyártósorain, de végül csak egyetlen prototípus példány készült el teljesen és még további egy jutott el vázállapotig, amit később szétszereltek. A projekt megfeneklésének hátterében a piac időközbeni gyors átalakulása, a Neoplan lobbitevékenységének köszönhető 12 méternél hosszabb, akár 15 méteres típusok megjelenése – ami nem éppen kedvezett a 12 méteres emeletes értékesítésének – és a mérsékelt kezdeti érdeklődés mellett a Kässbohrer felvásárlása állt, ami megpecsételte a kétszintes Mercedes-Benz sorsát. A tervezett EvoBus stratégiában nem volt helye a Mercedes-Benz újonnan kifejlesztett emeletesének, ugyanis az ulmi Kässbohrer már rendelkezett egy, a piacon már jól bevált emeletes típussal, amelynek az O 404 DD erős konkurenciát jelentett volna a cégcsoporton belül. A Mercedes-Benz végül 1993 végén döntött úgy, hogy leállítja emeletes projektjét. A demó emeletes addig gördülő nagykövetként népszerűsítette a 404-es típust, ezt követően értékesítették a ma már ritkaság számba menő különlegességet. A kocsi még ma is létezik, legutóbb augusztusban keresett új gazdát az e-bayen. A jármű miután a Mercedes-Benz levette róla a kezét kalandos utat járt be, a 2000-es évek elején Németországból Bosznia-Hercegovinába került, ahonnan jelenlegi tulajdonosa mentette ki 2012-ben egy afrikai vásárló elől.

Az emeletes pilot példány a Mercedes-Benz és a Drögmöller szoros együttműködésének eredménye, s bár a kocsi a 404-es alapmodell bázisára épült, a mérnököknek a jármű kialakításának megfelelően több ponton is változtatnia kellett a konstrukción, de igyekeztek minél több megoldást és alkatrészt felhasználni a családelvűség jegyében. A busz alá került futóműveket is a 404-es sorozattól kölcsönözték, viszont ezeket némileg módosították a speciális igények miatt. Az első futómű mellett a passzívan kormányzott utánfutó-tengely is független felfüggesztést kapott. A típus hazánk Hongkongban is bizonyított büszkeségével, az E99 DD-vel szinte megegyező méreteket birtokolt; hosszúsága 12 méter, magassága 4 méter, szélessége pedig 2,5 méter. A 18 tonna saját és 25 tonna legnagyobb össztömegű demópéldányba egy elektronikus vezérlésű, 503 lóerős, 14,7 literes, 2020 Nm csúcsnyomatékú Mercedes-Benz OM 442 LA V8-as dízelmotor került, amelyet a 435 paripás változatával együtt csak az emeletes modellbe tartogatott a gyártó, ugyanúgy mint az erőátvitelről gondoskodó, 8 sebességes elektropneomatikus működtetésű váltót is.

A belmagasság tekintetében is sikerült nagyott alkotni a márkának, ugyanis a 4 méteres típus alsó szintjén 1,8 méteres, a felsőn pedig 1,7 méteres állómagasságot tudtak kialakítani. Mindkét szint és még a vezetőfülke is külön klímazónát kapott, automatikus működtetésű klímaberendezéssel. A zászlóshajóhoz többféle üléskonfiguráció volt elérhető, a 2 csillagos 81+1+1 változattól egészen a 4 csillagos 64+1+1 változatig. A gyártó komplett vegyi WC-t (kézmosási lehetőséggel), kisebb vagy nagyobb konyhát, ruhatárat is kínált opcióban a típushoz, de az extralistán ott voltak különféle audiovizuális eszközök, a telefon és a fax is. Az O 404 DD listaára akkoriban 700 -750 ezer márka között mozgott, ami a mai árakon megközelítőleg 360-390 ezer eurónak felelne meg.

A tervek szerint a prototípust még további két demókocsi követte volna a sorozatgyártás megindítása előtt, az egyik félig el is készült a Drögmöllernél, melynek vezetősége már egy új gyártócsarnok létrehozásán is gondolkozott, mivel  Mercedes-Benz kétszintesét nem lehetett hatékonyan gyártani a heilbronni székhelyű buszgyártó típusaira specializálódott gyártósorokon. A gyárbővítésre végül a fentebb részletezett körülmények miatt már nem került sor, s a Mercedes-Benz emeletes álmai is a fiók mélyére kerültek.