Kilencven éves a Mitsubishi Fuso márkanév

Idén májusban ünnepli fennállásának 90. évfordulóját a Mitsubishi Fuso, amely a gyémántos márka személyautós részlegével ellentétben a mai napig a Daimler-csoport érdekeltségébe tartozik. A japán gyártó haszongépjárművei közül nálunk jóformán csak a Canter kisteherautó ismert, a világ más tájain viszont a cég meghatározó résztvevője az autóbuszpiacnak is.

1932 májusában látta meg a napvilágot az első Mitsubishi Fuso nevet viselő jármű, amely történetesen éppen egy autóbusz, a B46 típusjelű „társas autó” volt. Az ipartörténeti jelentőségű busz az egykori Mitsubishi Shipbuilding Co., Ltd. (jelenleg Mitsubishi Heavy Industries Ltd.) kobei kikötőjében készült. A Fuso nevet, amelyet a cég alkalmazottainak ötletei közül, nyilvános pályázaton választottak ki, a hajógyár egyik mérnöke javasolta. A napjainkban a hibiszkusz virágára alkalmazott fusō megnevezés (japán írásjegyekkel: 扶桑) eredetileg egy mitikus fafajtát, illetve egy rejtélyes napkeleti helyszínt jelölt, amelyet Japán költői szinonimájaként is használtak az ókori Kínában, de a Japán Birodalmi Haditengerészet egyik csatahajója is viselte ebben az időszakban. Az egykori indoklás szerint egyszerű japán név, ezáltal megfelel arra, hogy Japánt és a Mitsubishit képviselje illetve szimbolizálja, ugyanakkor könnyen kiejthető és megjegyezhető.

A legelső Mitsubishi Fuso autóbusz, a B46 jelű „csőrös” modell 1932-ből

A legelső Mitsubishi Fuso autóbusz kilenc társával együtt az akkori japán vasútügyi minisztérium részére készült. A 7 méter hosszú, 38 utasüléssel szerelt jármű orrába egy hathengeres, 7 literes lökettérfogatú, 100 lóerős benzinmotor került. Ezt követően több más nehéz haszonjármű is megkapta a Fuso nevet, többek között a 4 tonnás, szintén benzinüzemű KT1 teherautó (1946), Japán első bulldogfülkés teherautója, a T380 (1959), valamint a mai napig kedvelt Rosa minibusz első generációja (1960) is, útjára indítva ezzel a ma ismert márkát. A Fuso elnevezés alatt az évek során teljes teherautó- és buszkínálat épült ki, amelynek tagjai kivették a részüket az ötvenes és hetvenes évek közötti nagy japán gazdasági fellendülésből. Említésre méltó, hogy a cég már 1947-ben épített elektromos autóbuszt is.

A kawasaki székhelyű Mitsubishi Fuso 2003-ban vált külön a Mitsubishi Motors személyautós divíziójától, 2006-ban pedig integrálódott az akkori DaimlerChrysler teherautós üzletágába. A cég napjainkban a Daimler Truck csoport tagjaként a világ több, mint 170 országába, köztük Ázsiába, Afrikába, Latin-Amerikába és a Közel-Keletre exportálja haszonjárműveit. Közülük a Canter kisteherautót és ennek eCanter nevű, 2017 óta kínált elektromos változatát Európában is forgalmazzák, a nagyobb és nehezebb Fighter, illetve Super Great teherautók viszont inkább csak a Távol-Keleten részei az utcaképnek.

A Mitsubishi Fuso teljes belpiacos autóbusz-kínálata napjainkban

A japán gyártó mai busztípusainak legkisebbje a számos ázsiai országban nagy népszerűségnek örvendő orrmotoros minibusz, a Rosa, míg a termékpaletta túlsó végén az európai ízlésvilág szerint is mutatós, helyközi kivitelű Aero Ace és az emeltpadlós Aero Queen turistabusz áll – érdekesség, hogy utóbbit 1999 és 2008 decembere között a török Temsa is gyártotta licenc alapján, balkormányos kivitelben, Safir néven. Az aktuális buszkínálat legrégebbi eleme az átfogó frissítésen legutóbb 2014-ben átesett, ám azóta is folyamatosan korszerűsített városi-elővárosi Aero Star, amely az alacsony belépésű mellett helyközi és ingázóforgalomra szánt egylépcsős kivitelben is kapható. Minden Mitsubishi Fuso autóbusz fejlett aktív biztonsági funkciók egész sorával rendelkezik, ezen kívül a három nagyobb típus alapfelszereltségének része az EDSS vészfékrendszer is, amellyel a vezető rosszulléte esetén az utasok is megállíthatják a járművet. A japán gyártású modellek némelyikét a szigetországon kívül a kelet-ázsiai régió egyes országaiban és Ausztráliában is forgalmazzák, de magát a márkanevet számos más, ázsiai piacokra szánt egyéb busztípuson is használják.

Fotók: Daimler Truck AG/Mitsubishi Fuso