Lépjen be, vagy regisztráljon!

Egy korszak emlékei – VIII. Ikarus nap Mátyásföldön

Ismét itt az ősz, hullanak a falevelek, rövidülnek a nappalok és szaporodnak az Ikarus találkozók. A lassan már tradicionálisnak számító mátyásföldi Ikarus nap rendszerint az első az autóbuszbarátokat vonzó szeptemberi rendezvények sorában, ez pedig ebben az évben sem volt másként. A legendás magyar autóbuszgyár egykori dolgozói által szervezett találkozó ma már komoly történetre tekinthet vissza, hiszen az idén idestova már nyolcadik alkalommal került megrendezésre. Az eseménynek ez alkalommal is az Ikarus egykori mátyásföldi gyáregysége mellett található Ikarus sportpálya adott otthont. A kifejezetten családias hangvételű összejövetelre a hagyományoknak megfelelően 2012-ben is szeptember első szombatján, pontosan egy héttel a Polgáron megrendezett, nagyobb szabású találkozó előtt került sor (utóbbi rendezvényről a későbbiekben szintén részletesen beszámolunk).

A gyár egykori dolgozói mellett idén is igen szép számmal képviseltették magukat a rendezvényen a Budapest környéki fiatal autóbuszkedvelők, nem véletlenül, hiszen a kiállított veterán járművek megcsodálásán túl az Ikarus nap az egyik legjobb alkalom a szakma nagyöregjeivel való személyes beszélgetésre. A találkozó remek szórakozási lehetőséget kínált a kisgyermekes családok számára is, hiszen a járművek iránt érdeklődő apróságok számos régi, nem mindennap látható autóbuszt próbálhattak ki, köztük a méltán közkedvelt, városnéző nyitott Ikarus 630-ast. Szerencsére ez alkalommal az időjárás is kegyes volt, így kellemes, napsütéses idő köszöntötte a sportpályára kilátogatókat.

Állami kézbe kerülhet az Ikarus név?

A tíz órakor kezdődő megnyitón az Otthonunk a XVI. Kerület Egyesület Ikarus Klubjának képviseletében Szabó Zsóka, az egyesület vezetője, egyben a rendezvény főszervezője köszöntötte az egybegyűlteket. Ezután röviden vázolta a napi programot, amely a korábbiakhoz hasonlóan beszélgetést, bográcsozást, és természetesen nem utolsósorban a kiállított autóbuszok megtekintését, illetve a járművekkel való nosztalgiautazást foglalta magában.

Szatmáry Kristóf államtitkár beszédet mond a rendezvény megnyitóján
(a galéria megtekintéséhez kattintson a képre)

A megnyitón köszöntőt mondott Kovács Péter, a XVI. kerület polgármestere, aki egyebek mellett beszámolt a rendezvénynek otthont adó Ikarus sportpálya jelenlegi helyzetéről. Tavaly óta önkormányzati tulajdonba került a terület jelentős része, amelyre a terveknek megfelelően egy újabb műfüves focipálya épült. Mint mondta, az eredeti elképzelésekben még az szerepelt, hogy az új sportpálya átadását egybekötik az Ikarus nappal, de mivel az MLSZ képviselői nem tudtak eljönni, ezért az átadó ceremóniát egy héttel későbbre halasztották. A polgármester elmondta továbbá azt is, hogy a sportpálya azon szeglete, ahol az Ikarus nap megrendezésre került, jelenleg még nem az önkormányzat tulajdona, de minden bizonnyal rövidesen ezt is sikerül megszerezni, és ily módon itt is megkezdődhetnek a fejlesztések. Hozzátette: az önkormányzat elkötelezetten kiáll az egykori – mondhatni – „Ikarus negyed” mellett és a lehetőségekhez mérten igyekszik fejleszteni a jelenleg elhanyagolt létesítményeket, azzal a nem titkolt céllal, hogy az Ikarus Park, az Ikarus sportpálya illetve az Ikarus Művelődési Ház újból a XVI. kerület szabadidős központja legyen, akárcsak pár évtizeddel ezelőtt.

Ezt követően Szatmáry Kristóf, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára vette át a szót. Nyilatkozatából kiderült, hogy a kormány jelenleg ugyan még csak jórészt elméleti szinten, de elkezdett foglalkozni a hazai autóbuszgyártással. Az államtitkár beszédében elmondta: körülbelül másfél hónappal ezelőtt a kormány elfogadta az úgynevezett Nemzeti Autóbusz Program bemutatását, amely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy felderítse és megnézze, hogy mi az a szaktudás, illetve emberi erőforrás, ami még megmaradt, és ami az egykor az Ikarusra alapozott autóbuszgyártást megteremtette Magyarországon. Ezek figyelembevételével a vezetés megpróbál egy olyan programot kidolgozni, különböző, még megmaradt szervezetekkel együtt, amely arra keresi a megoldást, hogy miképpen is lehetne Magyarországon újra autóbuszt – lehetőleg Ikarus autóbuszt – gyártani. Mint fogalmazott, huszonkét évvel a rendszerváltás után a kormányzat határozottan elkezdett gondolkodni, hogy állami szerepvállalással hogyan lehetne a magyar autóbuszgyártást a még meglévő tudásra építve újra feléleszteni. Az erre irányuló tárgyalások már megkezdődtek a kormányzat és az Ikarus márkanevet birtokló cégek között. Az államtitkár hangsúlyozta: a kormány bonyolult tárgyalások előtt áll, gyors eredményt semmiképpen sem lehet várni. A konkrét tervekkel kapcsolatban Szatmáry úr túl sok információt nem árult el, azt azonban megtudhattuk, hogy az Ikarus nevet a tervek szerint állami kézbe vennék, illetve hogy az autóbusziparban komoly szaktudással rendelkező partnercégek, valamint volt Ikarus-dolgozók bevonását is tervezik. (E lépés tudatában továbbra is az feltételezhető, hogy a kormányzat a magyar autóbuszgyártást „házon belül” képzeli el, mégpedig az immár szintén állami tulajdonú Rábán keresztül – a szerk.)

A megnyitót Adamis Gábor, az Ikarus egykori vezérigazgató-helyettese (a Webasto Hungária Kft. jelenlegi ügyvezető igazgatója) zárta, aki értelemszerűen az a Webastoval együttműködésben készülő Molitus S91-es midibusz legújabb sikereiről számolt be. Az ügyvezető igazgató némi humorral megfűszerezve elmondta, hogy jelenleg az S91-et gyártó kis társaság Magyarország legnagyobb autóbusz exportőrének számít, igaz, az eladott hét darab jármű az egykori Ikarus körülbelül egy órai termelésének felel meg. Hozzátette: külön öröm számukra, hogy a buszokat az igényes piacairól híres skandináv országokba, egészen pontosan Norvégiába és Svédországba sikerült értékesíteni. További büszkeségre ad okot, hogy a buszoknak nagy sikere van az üzemeltetők körében. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a svéd partnerek a járművek átadása után két nappal további midibuszokra kértek árajánlatot, így nem kizárt, hogy a közeljövőben újabb S91-esek léphetik át a magyar határt. Ezt követően a jelenlévők egyperces néma csenddel emlékeztek meg azokról az egykori Ikarus-dolgozókról, akik ma már nincsenek közöttünk. A beszédek végén Szabó Zsóka megköszönte a támogatóknak, azaz a XVI. kerületi önkormányzatnak, a NABI-nak és a Webastonak az idei Ikarus nap megvalósításában nyújtott segítségüket, és az előtte szólókhoz csatlakozva mindenkinek kellemes napot és együttlétet kívánt.

Öregfiúk az új generáció mellett

Az idei kiálítás rangidős autóbusza, egy félkész állapotú Ikarus 620-as
(a galéria megtekintéséhez kattintson a képre)

A címben megfogalmazott kijelentés elmondható mind a rendezvény résztvevőire, mind a kiállított autóbuszokra. Az igen sokszínű közönségben ezúttal is megtalálható volt hajdani Ikarus-dolgozó, egyetemista és buszbarát egyaránt, akik a családias hangulatban zajló rendezvényen feltehették egymásnak kérdéseiket, vagy csak egyszerűen élvezték a találkozást a régi barátokkal, akik esetenként immár az ország másik feléről látogattak el Mátyásföldre. A kiváló hangulatról a szervezők egyebek mellett főzőversennyel és tombolával gondoskodtak, és természetesen az idén sem maradhatott ki a programból a rendkívül népszerű veterán buszozgatás. Ezúttal azonban, a tavalyi szisztémától eltérően nem közösen, konvojban vonultak el a buszok az Örs vezér teréig, hanem egyenként, különféle utakra lehetett elmenni az egyes járművekkel. A kiállított autóbuszok az elmúlt évhez hasonlóan idén is a sportpálya szélén található betonozott placcon kerültek bemutatásra. Ez alkalommal a tavalyinál eggyel több, szám szerint nyolc járművet tekinthettek meg a rendezvényre kilátogatók, és a szokásoknak megfelelően a dicső múltat képviselő veterán autóbuszok mellett helyet a kaptak a közelmúlt, illetve a jelen típusai is.

Az idei találkozó legidősebb autóbusza egy 1959-es évjáratú, restaurálás alatt álló Ikarus 620-as volt, melyet egyelőre csak félkész állapotban tekinthettek meg a látogatók. A kiállított busz egyébként a széria legelső darabjai közül való, a 620-as modell sorozatgyártását ugyanis 1959 májusában kezdte meg az Ikarus. Budapesten összesen 940 példány közlekedett a típusból, mely így a hatvanas években  a főváros egyik meghatározó tömegközlekedési járművének számított. A buszhoz kapcsolva egy szintén 1959-es gyártású, a székesfehérvári Általános Mechanikai Gépgyárban (ÁMG) készült ÁMG 406 típusú pótkocsit is megtekinthettek az érdeklődők, felelevenítve a magyarországi autóbuszközlekedés eme rövid ideig tartó, de annál érdekesebb korszakát. Az átmeneti jellegű pótkocsis megoldást a jóval korszerűbb és biztonságosabb csuklós autóbuszok elterjedése szorította ki a hatvanas évek második felében. (Az ÁMG pótkocsik 1954 és 1968 között közlekedtek Budapesten a FAÜ illetve az FVV alkalmazásában, az utolsó Volán-állományú példányt 1975-ben törölték a nyilvántartásból.) A 6800 mm hosszú, 2500 mm széles pótkocsi az első sorozatból való, erre utalnak a kerek sárvédőívek (a későbbi járműveket már az Ikarus 620-as szögletes kerékjárati ívei jellemezték).  Az egész karosszéria, de különösképpen a hátfal kialakítása az Ikarus 60 típusú autóbuszokét idézi, ami nem véletlen, ugyanis az ÁMG modelljeihez ekkoriban már jórészt Ikarus alkatrészeket használtak fel. A teljes járműszerelvény a Lanta Kft. mátyásföldi csarnokában újul meg, és előreláthatóan mind az autóbusz, mind a pótkocsi a FAÜ (Fővárosi Autóbuszüzem) eredeti sötétkék-ezüst színösszeállítását kapja majd meg. Az autóbuszban a rendezvény idején még nem volt motor (a járműveket külön-külön, targonca segítségével vontatták a kiállítás helyszínére a Lanta közeli telephelyéről), a tervek szerint a közeljövőben az eredeti hathengeres, 125 lóerő (92 kW) teljesítményű Csepel D-613 blokkot szerelik majd vissza a jármű orrába. A restauráló szakembereknek még sok dolga lesz a járművekkel, kíváncsian várjuk az eredményt. A cég eddigi munkáit ismerve várhatóan ezúttal sem lesz okunk a panaszra, és hamarosan egy újabb csodálatos autóbusszal gyarapodhat a felújított veterán Ikarusok sora.

Az MB Travel városnéző Ikarus 630-asa a jól ismert, piros fényezésű Ikarus 311-es társaságában
(a galéria megtekintéséhez kattintson a képre)

Ha rövid ideig is, de szintén a kiállított veterán járművek számát gyarapította az MB Travel jól ismert, Ikarus 630-asból kialakított városnéző kabrió autóbusza is, amely nem is olyan régen még a tévében is szerepelt, ugyanis augusztus 20.-án ezzel a busszal tettek tiszteletkört a 2012-es londoni olimpiai játékok magyar érmesei a Puskás Ferenc Stadionban. Ez világon egyedülálló jármű egyébként 1971-ben gördült le a mátyásföldi gyártósorról, korábban hagyományos, zárt 630-asként a németországi Cottbusban közlekedett, jelenlegi formáját az egykor a FAÜ-nél szolgáló Ikarus 620-as városnéző buszok mintájára, csaknem kétéves munka eredményeként nyerte el. Ugyan a busznak éppen egy másik rendezvény miatt hamar távoznia kellett, jelenléte alatt végig a gyerekek érdeklődésének középpontjában állt. Emellett természetesen a felnőtt látogatók számára is maradandó élményt jelentett a bordó műbőr utasülésekkel ellátott, nyitott autóbuszra történő felszállás.

Idén sem hiányzott az eseményen jelenlévő buszok sorából a HFA-951 forgalmi rendszámmal közlekedő,  1964-es évjáratú, piros-fehér fényezésű Ikarus 311-es, amely elmaradhatatlan Budapest-Stuttgart útvonaljelző táblájával évek óta a különféle Ikarus-találkozók rendszeres résztvevője. Ez a busz rendkívül kalandos életutat járt be: selejtezését követően egyebek mellett homokbányai irodahelységként, cementtároló sufniként és kolbászárus kocsiként is funkcionált, míg végül a 2000-es évek elején felújították, így azóta ismét régi szépségében szállíthatja a nosztalgiázni vágyó utasokat. A kilenc méternél rövidebb, helyközi rendeltetésű (311.24 altípus) veterán autóbuszt a hatvanas évek szokásainak megfelelően tetőcsomagtartóval is felszerelték, mely gyári adat szerint legfeljebb 300 kilogrammnyi poggyász elhelyezésére alkalmas. Az 5950 kg önsúlyú, korhűen felújított jármű 5517 cm3 lökettérfogatú, 95 lóerős (70 kW), négyhengeres Csepel D-414 motorral rendelkezik, melyhez ötfokozatú kézi sebességváltó társul. Sajnos a busz ez alkalommal a városnéző 630-ashoz hasonlóan egyéb elfoglatságai miatt szintén csak rövidebb időt töltött a sportpályán. Cserébe viszont az ebéd után az érdeklődők egy rövid nosztalgiaútra is elmehettek vele. A megfelelő hangulatról korabeli zene és egy csinos kalauzhölgy gondoskodott. A sashalmi piacig terjedő kerületnéző kirándulás után a nagy érdeklődésre való tekintettel a busz ismét tett egy kört, újabb utasokkal a fedélzetén. Ezt követően egy kis időre még visszaállt a kiállítási helyére, majd rövidesen Székesfehérvár felé vette útját.

"Faros" nélkül nem létezhet Ikarus találkozó. Idén ezt a tatai illetőségű szépséget csodálhattuk meg
(a galéria megtekintéséhez kattintson a képre)

Az Ikarus valaha gyártott talán leghíresebb modellje, az Ikarus 55 típusú távolsági autóbusz, azaz a legendás „faros” elmaradhatatlan ékessége a mátyásföldi rendezvényhez hasonló kiállításoknak, így természetesen ez alkalommal sem kellett nélkülöznünk a magyar járműipar eme büszkeségét. Idén egy 55.52 altípusba tartozó, annak idején német exportra készített kivitel képviselte a típuscsaládot az Ikarus sportpályán. A jármű a megnyitón még nem volt jelen, csak 12 óra körül csatlakozott a résztvevőkhöz, röviddel megérkezése után azonban az érdeklődők ezzel a busszal is elmehettek egy nosztalgiakörre, ezúttal az Örs vezér teréig, illetve onnan vissza a mátyásföldi sportpályára. A buszt meglátva elsőre többen úgy vélekedtek, hogy az elmúlt évhez hasonlóan a Lanta Kft. 2011-ben elkészült, hasonló fényezésű „farosa” tette tiszteletét a rendezvényen. Bizonyos apróságok azonban, mint például fehér csíkok a busz oldalán, a nemzeti színű szárnyas Ikarus embléma, az ajtóképlet (1-1-0), a tetőcsomagtartó hiánya és a sárga fényű homlokfali fényszórók egyértelművé tették, hogy a veterános körökben egyébként szintén közismert, tatai illetőségű 55-ösről van szó. Ez az autóbusz 1972 márciusában látta meg a napvilágot az Ikarus mátyásföldi gyáregységében, és egészen 1990 júniusáig egy Rostock melletti államgazdaság tulajdonában volt. A busz 2005 áprilisában került vissza Magyarországra, ahol teljeskörű felújítását követően oldtimer minősítést, és ezzel járó rendszámot (OT-25-73) kapott. A veterán autóbusz önsúlya 9500 kg, mozgatásáról eredeti Csepel D-614.12 típusú, hathengeres, 8275 cm3 lökettérfogatú, 145 lóerős (107 kW) dízelmotor gondoskodik. Az erőátvitel ATRA ASH 65-3 típusú, 5+1 fokozatú sebességváltó feladata. A gyönyörűen restaurált jármű jelenleg különféle európai összejöveteleken vesz részt. Érdekessége, hogy az IFA-MÖVE vezetőülést leszámítva valamennyi alkatrésze magyar beszállítók terméke.

Közvetlenül az „öregfiúk” mellett, 90 fokkal elforgatva a fiatalabb generáció reprezentánsait tekinthették meg a látogatók. A korábbiaktól eltérően sajnos idén a 200-as és a 300-as széria is hiányzott a sorból, reméljük hogy jövőre ismét találkozhatunk az Ikarus ezen meghatározó típuscsaládjainak tagjaival is a sportpálya betonján. Képviseltette viszont magát a városi-elővárosi rendeltetésű 400-as sorozat, mégpedig egy csodálatos, sárga-fehér fényezésű, elővárosi kivitelű Ikarus 415-ös (415.18B altípus) képében. A busz új tagnak számít a veterán Ikarusos körökben, a rendezvény előtt mindössze két hónappal készült el, erről tanúskodott az is, hogy a kiállításon még próbarendszámmal jelent meg. Az 1995-ös évjáratú, 2-2-0 ajtóelrendezésű kocsi a rendezvény számos résztvevő járművéhez hasonlóan szintén Németországban kezdte karrierjét, egészen pontosan Beeskow városában szolgált. Magyarországra 2003-ban került vissza, hazatérése után először GVK-085, majd HMD-381, végül pedig JZY-013 forgalmi rendszámmal közlekedett. Jelenlegi gazdája tavaly vásárolta meg; közreműködésével teljes felújítást kapott a motor, a váltó, az elektromos berendezések, valamint a fényezés. A gyári festés némiképp eltért a mostanitól, az oldalsó gumicsík alatti terület ugyanis eredetileg nem sárga, hanem sötétszürke csíkos volt, a lökhárítók pedig feketék. A restaurálás alaposságát mutatja, hogy még az eredeti, német nyelvű beltéri matricákat is újranyomták.

A gyönyörűen felújított 415-ös legelső Ikarus találkozóján vett részt, rögtön nagy sikert aratva
(a galéria megtekintéséhez kattintson a képre)

A buszt alaposabban szemügyre véve az avatott szemlélőnek rögtön látható, hogy egy német exportra készített példányról van szó, erre utalnak egyebek mellett a megszokottól eltérő kialakítású a hátsó lámpák (a lámpatestek az Ikarus EAG típusokban alkalmazott Hella gyártmányú egységek), az elhúzható helyett csak kibillenthető oldalablakok, illetve a jellegzetes, kisméretű oldalsó kijelző a tetőhosszsarokban. Külön érdekességnek számítanak a hátsó kijelző mellett, kétoldalt elhelyezett kiegészítő indexlámpák. Az utastér berendezésénél is a nyugati igényeket vették figyelembe annak idején az Ikarus tervezői, ennek megfelelően a tetőt, az oldalfalakat és a légcsatornák burkolatát egyaránt kárpit borítja. A busz eredetileg magasított támlás IMAG Halas típusú utasülésekkel rendelkezett, ezeket azonban a német üzemeltető idővel a jelenleg is használt ülőalkalmatosságokra cserélte. Bizonyos üléseknél biztonsági övet is találunk. A  legtöbb nyugati exportra készült Ikarus 415-öshöz hasonlóan ez a kocsi is MAN D2866 LUH 05 típusú, 313 lóerős (230 kW), hathengeres dízelmotorral rendelkezik, az erőátvitelért ZF S6-80-AS típusú, hatfokozatú bowdenes kézi sebességváltó felel. Galériánkban rövidesen a jármű felújításának folyamatáról is láthatnak képeket kedves olvasóink. A busz a kiállított veterán Ikarusoktól eltérően különjárati feladatokat sem lát el, kizárólag gyűjtői célt szolgál. Jelenlegi tulajdonosa egyébként az az úriember, aki az egykor Tapolcán üzemelő, egyedüli Volán-állományú Ikarus 405-öst annak idején megmentette az enyészet (hogy konkrétak legyünk: a helyi vontatós) karmaiból, igaz, azt a buszt végül nem ő újította fel. Ezúton is gratulálunk neki a gyönyörűen sikerült 415-öshöz, mely véleményünk szerint ma az ország egyik legszebb 400-as sorozatú Ikarusa.

A tavalyihoz hasonlóan az idei rendezvényen is részt vettek olyan autóbuszok is, melyek hivatalosan ugyan nem az Ikarus termékei, azonban megszületésükben a néhai legendás gyártó dolgozói és mérnökei működtek közre, így bizonyos fokig az Ikarusok „leszármazottainak” tekinthetők. Akárcsak az elmúlt évben, 2012-ben is képviseltette magát az Ikarus napon az elsősorban az Amerikai Egyesült Államok piacára termelő NABI, mely ez alkalommal a CompoBus 2001-es gyártású, élénkpiros színűre fényezett prototípusát hozta el. A 40 láb (12,2 méter) hosszúságú, műanyagkarosszériás szólóbuszt a Tököli Autóbuszfesztivál látogatói jól ismerhetik, ugyanis többek között ez a kocsi szállítja évről-évre a fesztiválra érkezőket a tököli repülőtér bejárata és a rendezvény helyszíne között. A kiállított prototípus megjelenésekor egy merőben új autóbuszgyártási technológia megtestesítője volt, kompozit vázszerkezetét még Amerikában, a TPI cég warren-i üzemében készítették. Formáját az Ikarus 416-ra visszavezethető NABI LFW típuscsaládtól örökölte, ezzel a karosszériával még további 26 darab készült a típusból (ebből hat már a NABI kaposvári gyáregységében) 2003-ig, amikor is bemutatkozott a jóval korszerűbb megjelenésű, napjainkban is gyártott második szériás CompoBus. Az alacsony belépésű (ún. Low Entry kivitelű) busz a tengerentúli igényeknek megfelelően a városi rendeltetés ellenére csak két utasajtóval rendelkezik. A formaterv és az Európában megszokottnál 40 mm-rel szélesebb karosszéria mellett igazi amerikai jellegzetesség a jármű homlokfalán elhelyezett, lehajtható kerékpártartó is. A busz mind a mai napig a NABI tulajdonát képezi; megfelelő dinamizmussal történő mozgatásáról Cummins gyártmányú, hagyományos dízelmotor gondoskodik, ZF automataváltóval együttműködésben. A felépítményen több mint tízéves kora ellenére nyoma sincs bármiféle korróziónak vagy károsodásnak, bizonyítva a kompozit technológia létjogosultságát.

A legújabb idők képviselői: a NABI CompoBus prototípusa és egy Molitus S91-es
(a galéria megtekintéséhez kattintson a képre)

Az idei mátyásföldi Ikarus nap legmodernebb járműve a budapestieknek igen ismerős, korábban általunk is kipróbált Molitus S91-es midibusz volt, egészen pontosan a modell 2011-ben gyártott, második számú prototípusa. Ez a jármű egyben magyar autóbuszipar kitartását is jelképezte, hiszen megszületésében az egykori Ikarus Egyedi Autóbuszgyár dolgozói játszották a főszerepet a projektet finnanszírozó Webasto Hungária Zrt.-vel együttműködve. Ezzel a busszal is el lehetett menni próbakörre, méghozzá nem is akárhová, ugyanis a kis midibusz az Ikarus mátyásföldi gyáregységének területét járta be. A skandináv országokban igen sikeres Ikarus E91 utódjának tekinthető modellből eddig egyébként összesen kilenc példány készült, közülük ötöt Norvégiába, kettőt Svédországba exportált a gyár, a legelsőként elkészült kocsi pedig jelenleg a Pest megyei Gyömrőn közlekedik helyi járatként. A 8 méternél rövidebb apróság négyhengeres, 156 lóerős (115 kW) Mercedes-Benz OM 904 LA motorral rendelkezik. Az erőforráshoz Allison S2100 GEN4 típusú 5+1 fokozatú automataváltót társítottak a mérnökök. Ha hinni lehet a pletykáknak, a BKK rövidesen 60 darab midibuszra ír ki járatkiszervezéses közbeszerzési tendert, amelyen a kiváló minőségű S91 komoly esélyekkel indulhat. A hazai lehetőségek mellett pedig továbbra is érdeklődés mutatkozik külföldről is az igényes kivitelű midibusz iránt. Talán egy új sikertörténet kezdetének lehetünk tanúi?

A rendezvény fő része körülbelül délután négy óráig tartott, ekkorra a kiállított buszok többsége elvonult, de a kitartóbbak még ezután is maradtak egy darabig. Ha minden a tervek szerint alakul, az Ikarus nap jövőre is megrendezésre kerül a mátyásföldi sportpályán, reményeink szerint akár még az ideinél is több résztvevő autóbusszal. Ekkorra talán már a hazai autóbuszipar újabb sikereiről is beszámolhatunk...

Ne maradjon le a magyar buszgyártással kapcsolatos legfrissebb hírekről! Kövessen minket Facebookon és Google Plus-on is!

Írta : Patthy Gellért (Dunstan) | | Rovat : Visszapillantó

Hozzászólások