Lépjen be, vagy regisztráljon!

A lángok martalékai – néhány gondolat az elmúlt hét busztüzeiről

Az elmúlt hét kétségtelenül a „nagy leégések” hete volt, legalábbis a hazai autóbuszpark szempontjából nézve. A hét elején történt sorozatos tűzesetek kapcsán szeretett járgányaink jóval többet szerepeltek a fősodratú médiában mint az kívánatos lenne, hiszen a hét első felében minden napra jutott legalább egy, részben vagy teljesen kiégett autóbusz. Egyetlen esetet leszámítva valamennyi incidens használtan beszerzett, nyugaton már levetett járműveket érintett, ami jól ismert, ám attól még nagyon is létező kérdéseket vet fel a használt buszok vásárlásával és a karbantartás visszásságaival kapcsolatban. Fontos ugyanakkor hozzátenni, hogy a rövid időn belül bekövetkezett tűzesetek sem konkrét busztípushoz, sem átalakító telephelyhez, sem buszgarázshoz nem kötődnek, valamennyi érintett jármű más gyártótól és más üzemeltető telephelyről származott.

Az esetek fele a BKV-hoz kapcsolódik, ismételten okot adva a fővárosi cégen való élcelődésre. A múlt heti eseménysor ugyanakkor rámutat arra is, hogy a korral a sokak által etalonnak tekintett nyugati buszok karbantartásigénye is jelentősen megnő, ennek elmulasztása esetén pedig szinte exponenciálisan növekszik a hasonló esetek kockázata. Sajnos az utóbbi években BKV-nál egyáltalán nem számít ritkaságnak a buszok kiégése, idén februárban is volt már egy hasonló eset, akkor egy tizenkét éves Mercedes Citaro égett porig a Nagyajtai utcában, júliusban pedig „csak” egy eldurrant hűtővízvezeték (pontosabban az onnan kispriccelő olajos hűtővíz) égette össze egy fiú lábát egy ugyancsak használtan vásárolt Citarón. Cikkünk rövid visszatekintést ad a közelmúlt buszos tűzeseteire, igazolva a jól ismert mondást, mely szerint szerint olcsó húsnak bizony sokszor híg a leve.

Forró hangulat

Ennyi maradt a Városkútnál kiégett Volvóból. A buszt két nappal később selejtezték
(a galéria megtekintéséhez kattintson a képre)

Tekintsük át röviden, mi is történt a múlt héten. A jellemzően használtan beszerzett autóbuszokat sújtó tűzesetek sora már vasárnap, szeptember 13-án megkezdődött. Délután öt óra tájban a hegyvidéki 21A viszonylaton a BKV egyik Berlinből használtan vásárolt, tizenhárom éves Volvo 7000-es autóbusza a Városkút megállóhelyen kigyulladt, majd az oltási kísérletek ellenére rövid idő alatt szinte teljesen kiégett. A szemtanúk és az utasok elmondása szerint a Széll Kálmán térről induló busznak semmiféle utasszemmel látható vagy érzékelhető műszaki problémája nem volt egészen a Városkút megállóig, innen azonban az ajtók zárását követően már nem tudott elindulni, hanem egy rándulással megállt. Ezzel egy időben forró víz (feltehetően hűtővíz) és fehér füst tört elő a motortérből, amit hamarosan fekete füst és lángnyelvek váltottak fel. Az egyre nagyobb lánggal égő járművet a sofőr előbb egyedül, majd később a megállóba beérkező fogaskerekű vezetőjével és egy másik buszvezetővel együtt, poroltók segítségével próbálta eloltani, de nem járt sikerrel. (Bár valószínűleg nem ezen múlott a Volvo sorsa, de sokat elmond, hogy a buszról leterelt mintegy harminc utas közül információink szerint csak egynek jutott eszébe tűzoltót hívni, a többiek fényképezésre és kamerázásra használták a telefonjaikat, miközben a sofőrök próbálták felvenni a harcot a lángokkal. No comment.) Az utasok közül nem sérült meg senki, a buszvezetőt viszont füstmérgezés gyanújával kórházba szállították.

Mivel a kérdéses megálló közvetlen közelében fák is vannak, erősebb szél esetén akár komolyabb vészhelyzetet is okozhatott volna a több méteres lángokkal égő jármű. A tűz a villamos felsővezetékekben így is kárt tett. Az eset pikantériája, hogy az ominózus autóbusz a tűzeset idején kevesebb, mint két hete közlekedett Budapesten, szeptember elsején állították forgalomba. A meredek Istenhegyi úton egyébként is hajlamosak lerobbanni az alulmotorizált buszok, de a teljes kiégés eddig nem szerepelt a repertoárban, egy elvileg frissen átvizsgált járműnek pedig pláne „nem illene” kigyulladnia. Szedlmajer László, a BKV vezérigazgató-helyettese Facebook-bejegyzésben reagált a történtekre. Mint mondta, az elsődleges vizsgálatok szerint valószínűleg a turbófeltöltő környéke kapott lángra, ez okozta a jármű kiégését. Az incidensben érintett busz, az NCZ-565 forgalmi rendszámú Volvo 7000-es olyan súlyosan megégett, hogy két nappal később törölték az állományból. Érdekesség, hogy az MTI az esetről írt rövid beszámolójában - valószínűleg rutinból - Ikarus 415-öst említett a tűzeset elszenvedőjeként.

A 44-es főúton porrá égett Setra (Fotó: MTI)
(a galéria megtekintéséhez kattintson a képre)

Egy nappal később a reggeli órákban 44-es főúton, Nyárlőrinc közelében egy munkásokat szállító Setra S215 H kapott lángra, majd égett porig. Az egykor szebb napokat megélt távolsági buszból csak a váza maradt meg. Személyi sérülés szerencsére nem történt, a buszon tartózkodó mintegy ötven ember idejében elhagyta a járművet. Ebben az esetben ugyan nem közszolgáltató járművéről volt szó, de a busz pusztulása jól rávilágít arra, hogy esetenként a magánfuvarozók is mennyire rossz állapotú járművekkel végzik a szolgáltatást - sok esetben hasonló, vagy csak kicsivel jobb műszaki állapotú autóbuszokkal viszik az iskolás gyerekeket osztálykirándulásra, példának okáért. Ilyen és ehhez hasonló kiöregedett, bontószökevény turistabuszokat állítólag azért hoznak be az országba, mert a szolgáltatás megrendelőjével való előzetes egyeztetéskor a telefonban jobban cseng a nyugati márkanév, mintha azt mondanák, hogy Ikarussal végzik a szolgáltatást. A beszámolók szerint előfordul, hogy az Ikarus nevet meghallva a 200-asokra asszociáló ügyintéző fanyalogva leteszi a telefont, míg egy akár öregebb Setrára, Neoplanra, Mercedesre mosolyogva igent mond. Pedig az idehaza kevésbé ismert régi nyugati típusoknál a karbantartás is körülményesebb a viszonylag kevés a hozzáértő miatt, sok a kókler megoldás, és ha esetleg még ezt is elspórolják, akkor előbb-utóbb meglesz az ehhez hasonló, nem kívánt eredmény.

Még aznap este a Volánbusz egyik Ikarus 435-öse demonstrálta, hogy sajnos bizony a magyar gyártmányú buszok is tudnak égni: már sötétedés után a Könyves Kálmán körúton, nem messze a Groupama Arénától a csuklós busz motortere gyulladt ki. Az áldozat, a DZA-041 rendszámmal közlekedő 435-ös 1995 óta volt forgalomban, néhány éve felújításon esett át. Ezt az autóbuszt ugyan annak idején újonnan szerezte be a Volánbusz, ám 20 éves életkorával már bőven túlhaladta az eredetileg tervezett élettartamot. Mivel ebben az esetben a tűz utastérbe való továbbterjedése előtt sikerült megfékezni a lángokat, valószínűsíthető, hogy ez a busz az előzőekkel ellentétben menthető.

A Volánbusz Ikarus 435-öse a tűzeset után (Fotó: Huber Csaba)
(a galéria megtekintéséhez kattintson a képre)

A következő napon ismét a BKV hadrafogható buszainak száma fogyatkozott további egy fővel, miután a kora délutáni órákban kigyulladt a fővárosi cég egyik Van Hool A300-asa is, egészen pontosan az MCA-002 rendszámú kocsi. Ez az eset a Pesterzsébet vasútállomás megállóhelyen, a 166-os járaton történt. A busz a megállóba beérkezve füstölni kezdett, majd igen rövid időn belül ki is gyulladt. A tűz ezúttal is a motortérben keletkezett, majd átterjedt az utastérre is, de két nappal korábbi esettel ellentétben az autóbusz itt szerencsére végül nem égett le teljesen. A pórul járt buszt tizenkét évesen, 2012-ben állította forgalomba a BKV további tizenkét társával együtt; eredetileg Hollandiában, Nijmegen városában közlekedett. Az első vizsgálatok szerint valószínűsíthetően a főkábel kidörzsölődéséből adódó elektromos zárlat lehetett a tűz kiváltó oka. A hírek szerint ez a busz is javítható, ám az anyagi kár jelentős.

Okok és okozatok

Anélkül, hogy bárkinek is meg akarnánk mondani a tutit, megkíséreljük összeszedni azokat a lehetséges okokat, amelyek legalább részben megmagyarázzák a közelmúlt tűzeseteit. Ennek során főleg a busztüzekben továbbra is élenjáró BKV eseteire koncentrálunk, mivel a több helyről összevásárolt használt buszokból álló flotta hatása is itt követhető a leginkább nyomon. A fővárosi cégnél az utóbbi évek használtbusz-beszerzései eredményeként egy inhomogén, túlságosan vegyes autóbuszpark jött létre. Ennek következményeként a buszgarázsok sokféle gyártó merőben különböző, ráadásul idősödő típusait kénytelenek üzemeltetni, hiányzik a szükséges szakértelem és a megfelelő színvonalú, rendszeres karbantartás feltételei sem adottak. Valószínűleg nem lövünk nagyon mellé, ha azt mondjuk, hogy a felsoroltaknak oroszlánrésze van a mostanság megszaporodott busztüzekben.

Adja magát a válasz, hogy a használt buszok helyett újakat kellene venni, de természetesen ez nem ilyen egyszerű. Reálisan gondolkodva nem várható el, hogy egy pénzszűkében lévő cég egy csapásra vadonatúj járművekre cserélje le közel ezer darabos flottáját. A tavaly beindított PKD-program keretében a BKV igazából a lehetőségekhez mérten mindent meg is tesz azért, hogy új (ráadásul hazai gyártmányú) buszokat szerezzen be, melyekhez a házon belüli összeszerelés révén a megfelelő karbantartói szakértelem is párosul. A Nyugat-Európában kiselejtezett buszok ugyan a töredékébe kerülnek egy új járműnek (a használt buszok beszerzése 2009 óta 4-5 milliárd forintba került, ugyanez a mennyiség új autóbuszokkal ennek kb. az ötszöröse lett volna), ám nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy cserébe ezek karbantartásigénye lényegesen nagyobb, mint egy új autóbuszé.

A Volvo vasárnapi tűzesete után még csak a kérdéses széria átvizsgálását rendelték el (Fotó: Csontos Ferenc Zoltán, langlovagok.hu)
(a galéria megtekintéséhez kattintson a képre)

A szeptember 13-ai Volvo tűzeset után a teljes Berlinből vásárolt 7000-es szériát leállították, amíg valamennyi érintett buszt - szám szerint 38 darabot, melyek egy része még nem is került forgalomba - teljes körűen át nem vizsgálják. Ez a jelek szerint időközben sikeresen meg is történt, mivel múlt hét csütörtökön már ismét lehetett találkozni az NCZ rendszámmező buszaival a fővárosban.

A Van Hool pesterzsébeti esete igen rövid időn belül a második (az idei év során pedig a harmadik, nem számolva a júliusi eldurrant hűtővízcsöves Citarót) BKV-busz kiégését jelentette, így a cég vezérigazgató-helyettese elrendelte a teljes, közel ezer darabot számláló BKV-s állomány kiemelt tűzbiztonsági átvizsgálását, illetve szükség esetén javítását. Egyúttal kilátásba helyezte, hogy minden használt buszba önműködő tűzoltó berendezés kerül beépítésre.

Buszos körökben természetesen azonnal felmerült, hogy valamelyik adott buszgarázs vagy átalakítást, honosítást végző telephely hanyag munkavégzése lehet a felelős a sorozatos tűzesetekért. Valójában ez kizárható, ugyanis az érintett buszok meglehetősen különböző háttérrel rendelkeznek. A Városkútnál kiégett Volvo a kelenföldi autóbuszgarázs állományába tartozott, ezzel szemben a Van Hool a dél-pesti garázs lakója volt, a még februárban porig égett Mercedes Citaro pedig az óbudai buszgarázsból indult útnak a végzetes nap reggelén. A szerencsétlenségek okai is nagy változatosságot mutatnak, a múlt heti két busznál a már említett turbófeltöltő illetve elektromos zárlat okozta (feltehetően) a tüzet, a februári Mercedesnél pedig valószínűleg a motorblokk belső oldala szakadt ki.

A középmotoros Van Hool motortere teljesen kiégett, de a jármű a BKV szerint javítható (Fotó: index.hu)
(a galéria megtekintéséhez kattintson a képre)

Egy szó mint száz, bármennyire is jó lenne ráhúzni valamelyik gaz nyugati buszgyártóra, hogy „gyúlékony buszokat gyárt”, összességében elmondható, hogy egy tíz év feletti használt busz kigyulladásának esélye nagyjából független a gyártótól, és még tipikus műszaki hibára sem vezethető vissza. Az egyszerűség kedvéért csak a BKV idei busztüzeit vizsgálva, minden esetben más volt az érintett gyártó, más a busztípus, más a tüzet kiváltó ok, és más az üzemeltető telephely. Az egyetlen közös pont a használtan való beszerzés és főként a járművek magas életkora. Ez természetesen nem véletlen. Egy mai korszerű autóbusz tervezett élettartama körülbelül 10-12 év, az alkatrészek többségét ekkora időtartamra (ciklusszámra) tervezik, a nyugati közlekedési társaságok nem véletlenül adják el az ilyen korú buszaikat. Ezen járművek karbantartásigénye évről évre magasabb, ebből adódóan pedig a karbantartást végző dolgozóknak is jobban a körmére kellene nézni - telephelytől függetlenül. A „jó lesz az úgy” hozzáállás ugyanis könnyen megbosszulhatja magát. Ha például a busznak orrán-száján jön az olaj, esetleg nem csak az összegyűlt olajsár letörlésével kellene orvosolni a problémát, ahogy azt bizonyos helyeken (az üzemeltetőt szándékosan nem megnevezve) a mai napig teszik. Azon is el lehet merengeni, hogy miért fordulhat elő, hogy egy utastéri szerelőajtót az eredeti csavarszámnak már csak a harmada tartja a helyén, a résen keresztül pedig közvetlenül jut a motor melege az utastérbe (személyes tapasztalat).

Használt buszok vásárlása - a karbantartás színvonalától függetlenül - önmagában is kockázatot és kényszerpályát jelent, a BKV annak idején sokáig ódzkodott is ettől a megoldástól. A sokak által lesajnált régi Ikarusok sem gyulladnak ki többször, és mivel idehaza elterjedt típusnak számítanak - na meg általában ma már túl vannak egy-két alaposabb felújításon -, a szerelők is jellemzően jobban értenek hozzájuk. Megbízhatóság szempontjából tehát körülbelül ugyanott vannak ahol a külföldről behozott kocsik. Ennek ellenére a használt buszok beszerzése továbbra is folytatódik, mivel darabonkénti áruk esetenként összevethető egy-egy régi Ikarus teljes felújításával, ráadásul idehaza még mindig nagy hívságnak számít az alacsonypadló és a légkondi, pedig 2015-ben ezeknek már régen nem kellene a kiemelt pozitívum kategóriába tartozniuk.

A múlt heti eseményekből az a tanulság, hogy ha már valaki használt buszok üzemeltetésére  kényszerül, legyen szó akár magán-, akár állami tulajdonú vállalatról, biztosítani kell az új buszok számára szükségesnél intenzívebb karbantartás feltételeit, hogy megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek. Mindenesetre Szedlmajer úr intézkedései, reagálása, hozzáállása dicséretes. Amíg azonban a karbantartás színvonala nem javul a gyakorlatban is számottevően, addig valóban nem marad más érdemi megoldás a káresetek megelőzésére, mint az önoltó rendszerek beépítése.

Ne maradjon le a magyar buszgyártással kapcsolatos legfrissebb hírekről! Kövessen minket Facebookon és Google Plus-on is!

Írta : Patthy Gellért (Dunstan) | | Rovat : Kitekintő

Hozzászólások