Lépjen be, vagy regisztráljon!

Sóhajtozós seregszemle – IX. Nemzetközi Autóbuszfesztivál, Tököl

Április 26-án került sor az idén immár kilencedik alkalommal megrendezett, a magyar autóbuszos szakma talán legelismertebb fórumának számító Tököli Autóbuszfesztiválra. A nemzetközi szintű kiállítás keretében lehetőség nyílt a hazai autóbuszipar legújabb termékeit egyszerre megcsodálni, és egyben összevetni őket a külföldről érkezett, jellemzően nagyobb értékesítési számokat produkáló vetélytársakkal. A jeles alkalom a gyártók képviselőivel való eszmecserére és kötetlen beszélgetésekre is remek lehetőséget kínált. Több új modellt is itt, a tököli repülőtér betonján láthatott először a magyar szakmai közönség, emellett pedig természetesen szép számmal találkozhattunk korábbi bemutatókról és tesztfutásokról már jól ismert buszokkal is. Az idei rendezvény sajnos mind a résztvevők, mind a kiállított járművek számát tekintve erőteljesen elmaradt a korábbi évek buszfesztiváljaitól, ami egyértelműen a magyar autóbuszpiac (a tenderek kiírásának megtiltásából fakadó) tulajdonképpeni megszűnésére vezethető vissza. Mi mindenesetre ott voltunk, és jelen cikkben beszámolunk Olvasóinknak tapasztalatainkról, valamint a kiállított járművekről, különös figyelmet fordítva természetesen a hazai buszgyártók modelljeire és jelenlegi helyzetére.

Nehézségek közepette

Kezdjük is a sort a magyar gyártókkal. Sajnos az idén nem láthattuk a teljes hazai gyártmánypalettát, hiányzott ugyanis a sorból a Molitus, mivel energiáikat aktuális teendőik teljesen lekötötték. Az elfoglaltságnak szerencsére pozitív oka volt, hiszen a kis cég a közelmúltban története eddigi legkomolyabb sikerét könyvelhette el: két skandináv országból is megrendelés érkezett az igényes kivitelű S91 midibuszra, ennek eredményeképpen a napokban az utolsó három jármű is útnak indult Norvégiába, jelenleg a Svédország által rendelt két midibusz építése folyik. A buszok vázszerkezete Budapesten, a Lanta Kft. csarnokában készül, a Norvégiába szánt kocsik készre szerelése Pécselyen, a svédeké pedig a NABI budapesti gyárában történik. Amennyiben ezek a buszok is elkészülnek, összesen immár kilenc darab S91-es midibusz koptatja majd Európa útjait.

A Credo Econell 12 az idei kiállítás egyik legszebb járműve volt
(a galéria megtekintéséhez kattintson a képre)

A hazai cégek közül idén a győri székhelyű Credo hozta a legtöbb autóbuszt, szám szerint négyet, felvonultatva a gyártó legújabb fejlesztéseit, és egyszersmind megduplázva ezzel tavaly kiállított járműveinek számát. A sikeres EC 12 és IC 12 modelleket egyszerre leváltó Inovell 12 személyében igazi újdonságot is köszönthettünk a tököli repülőtér betonján (a nagyközönség itt láthatta először az új helyközi autóbuszt, mely az újságíróknak már egy nappal korábban, egy szűk körű gyári sajtótájékoztató keretében bemutatkozott). Az új modell jól illeszkedik a gyár típusmodernizációs programjába, a formaterv a 2011 végén bemutatott Econell stíluselemeit örökölte, a beltér pedig szintén komoly minőségi fejlődésen ment keresztül. Az újdonság azóta túl van első utasokkal végzett, többnapos tesztfutásán is, május 16.-a és 22.-e között a Volánbusz próbálta ki a járművet. A fehér színűre fényezett prototípus mellett, melyről nemrégiben részletes cikket is közöltünk, egy vadonatúj, „volánsárga” színű Econell 12-vel is találkozhattunk a gyár standján. Ez utóbbi busz esetében újdonságot jelentett a peronrész felett elhelyezett, Bustec gyártmányú LCD-képernyő, melyen jelen esetben gyári videókat vetítettek, de a berendezés természetesen a soron következő megállók, illetve egyéb, az utazással kapcsolatos információk megjelenítésére is alkalmas. Ezúton is gratulálunk ehhez az ízléses, felsőkategóriás buszokat idéző megoldáshoz. A kiállított jármű további apróságokban, mindenekelőtt üléselrendezésében is eltért az általunk március folyamán kipróbált változattól, további felszereltség-bővítésként pedig hátsó elektronikus kijelzőt is kapott. A hatalmas, sötétített üvegfelületeknek köszönhetően a busz megjelenése rendkívül esztétikus, véleményünk szerint az idei kiállítás legszebb buszai közé tartozott a Credo elővárosi szóló modellje. Mind ez Econell-t, mind az Inovell-t lehetősége volt az érdeklődőknek kipróbálni, ugyanis a gyártó előzetesen regisztrált, Budapest környéki szimpatizánsait előbbi, míg a Győrből érkezetteket utóbbi busz szállította a rendezvény helyszínére. Hajtáslánc tekintetében a két autóbusz között nincs különbség, mind az elővárosi, mind a helyközi rendeltetésű modellben a jól bevált FPT NEF (korábban Iveco Tector) 6 típusú, hathengeres, 264 lóerős (194 kW) erőforrást és ZF 6S 1010 BO hatfokozatú manuális sebességváltót találunk.

A méltán népszerű „kiskerekű” típuscsalád legújabb variánsai mellett a már jól ismert, 22,5”-os kerekeken gördülő, alacsonypadlós Citadell sorozat két sárga színűre fényezett, FPT (Iveco) motoros tagját is kiállította a cég, nevezetesen a szóló Citadell 12-t és csuklós változatát, a Citadell 19-et – a tavalyi évben ez a két autóbusz képviselte a gyártót Tökölön. A csuklós bemutatóbusz nemrégiben Mobilis-buszként teljesített szolgálatot (a győri interaktív kiállítási központ megnyitása utáni napokban ingyenes buszjáratként szállította a látogatókat a győri belváros és a Mobilis között), ahogyan azt matricázása is hirdette. A szóló kocsi még a tavalyi, a cég 900. elkészült autóbuszára utaló dekorációt hordozta magán, igaz időközben már az ezredik Credo autóbusz is elhagyta a gyártósort. A két buszt korábban a Magyarbusz [Info] is tesztelte, a tavalyi budapesti próbafutásról írt részletes beszámolónk itt tekinthető meg.

A beszállítókkal együtt mintegy 600 embernek megélhetést biztosító cég sajnos jelenleg igen nehéz időket él meg, a sajtóban megjelent hírek szerint az elmúlt időszakban több mint 100 autóbuszt gyártottak le saját költségre a várt megrendelések reményében; a félkész járművek jelenleg a gyár udvarán várják sorsuk jobbra fordulását. A rendezvényen a Credo képviselői bő három hetet adtak a gyárnak a teljes leállásig, amennyiben nem történnek egyértelmű pozitív változások a Volán-tenderek kiírása ügyében. Fontos megjegyezni, hogy mivel a cégcsoportnak hiteltartozásai nincsenek, a csődhelyzet nem áll fenn, azonban erősen kérdéses, hogy sikerülhet-e egy esetleges leállás után újraindítani a gyártást.

A NABI a városi és a helyközi kivitelű Siriust állította ki 2012-ben
(a galéria megtekintéséhez kattintson a képre)

Nem hiányzott az idei seregszemléről a főként az Egyesült Államok piacára termelő NABI sem,  amely ezúttal a tavalyi év folyamán bemutatott, európai előírások szerint fejlesztett, látványos formavilágú Sirius típuscsalád városi, illetve helyközi kivitelű prototípusaival képviseltette magát. Ezek a buszok a gyártó tengerentúlon kapható modelljeivel ellentétben nem önhordó kivitelűek, a járóképes alvázat a motorral és a futóművekkel együtt a német MAN szállítja. Mindkét autóbuszban a már jól ismert, AdBlue-t nem igénylő, 290 lóerő (213 kW) teljesítményű MAN D0836 LOH erőforrást találjuk, ZF 6 AP 1200 EcoLife típusú, hatfokozatú automataváltóval társítva. (A Tököl környéki verebek egyébként azt csiripelték, hogy a NABI szorosabbra fűzné együttműködését a régióban terjeszkedni kívánó MAN-nel, melyet némileg alátámasztani látszott, hogy a cégek egymást hirdették standjaikon.) A futurisztikus megjelenésű Sirius típuscsalád egyébként nemrégiben a Zágrábtól 45 km-re fekvő horvátországi Vrbovec-ben is bemutatkozott egy hivatalos sajtóbemutató keretében.

Szokásától eltérően sajnos idén nem állított ki a gyár félkész, az amerikai piacra szállítandó modellt (tavaly egy vázállapotú BRT csuklóst láthattunk, de szerepelt már Tökölön többek között a világon egyedüleálló, ún. SCRIMP technológiával készülő CompoBus is), pedig vélhetően sokan kíváncsiak lettek volna az Újvilágba szánt típusokra is. Őket valamelyest kárpótolta a gyár standja, mely alighanem a leghangulatosabbnak bizonyult az idei kiállítók között: a tágas sátorban ugyanis videók, élethű makettek, valamint fényképek mutatták be az amerikai piacra készített, illetve a cég történetében fontos szerepet játszó egyéb modelleket, a gyár képviselői pedig ajándékokkal várták a látogatókat. A NABI-ról egyébként (sajnos jelen pillanatban szinte egyedüli magyar cégként) kifejezetten bíztató híreket hallani: az év elején egy esztendőnyi kihagyás után ismét újraindulhatott a kompozitkarosszériás autóbuszokat előállító kaposvári gyáregység, miután Los Angeles városa egy újabb, 150 darabos CompoBus-szériát hívott le a rendelkezésére álló opciós keretből. Áprilisban pedig egy összesen 49 darabos megrendelés érkezett a múlt év végén bemutatott, harmadik generációs 40 LFW típusra az immár hagyományos NABI-vásárlónak számító Broward County közlekedési vállalata részéről, így az év végéig a budapesti gyáregység jövője is biztosítottnak tűnik. A többek között vezeték nélküli internethozzáféréssel is ellátott buszok egy része hagyományos dízelmotorral, másik része pedig környezetbarát dízel-hibrid hajtással kerül majd az üzemeltetőhöz a jövő év elején.

A két kiállított bemutatójárművön kívül egyébként még egy NABI busszal találkozhattak a szerencsések Tökölön, ugyanis akárcsak a korábbi években, idén is régi ismerősünk, a CompoBus 2001-ben gyártott (külső megjelenését tekintve inkább az első generációs LFW-t idéző), piros fényezésű prototípusa szállította többek között a látogatókat a reptér bejárata és a rendezvény helyszíne között.

Az ARC-Ikarus ráncfelvarrott V134-ese, egyenesen Egerből
(a galéria megtekintéséhez kattintson a képre)

A megrendelés hiányában az autóbuszgyártást jelenleg szüneteltető ARC-Ikarus ebben az évben  legkorszerűbb típusát, a nemrégiben modellfrissítésen átesett, városi rendeltetésű  V134-est állította ki, melyet az Agria Volán bocsátott a gyár rendelkezésére a kiállítás idejére. A kategóriában ritkaságnak számító, 13,4 méter hosszúságú szóló autóbusz a leghosszabb kéttengelyes jármű volt az idei seregszemlén. Ezt a buszt, amely finom, de határozott előrelépést jelent a jelenleg Mátyásföldön tevékenykedő cég korábbi modelljeihez képest, mi is teszteltük tavaly augusztusban, bővebb beszámoló és értékelés itt olvasható róla. Az ARC-Ikarus típusaira jellemző, tekintélyes méretű motortoronyban megszokott módon a 280 lóerős (206 kW), Cummins ISL 8,9 E5 280B típusú hathengeres dízelmotort találjuk, az erőátvitelről jelen esetben ZF EcoLife automataváltó gondoskodik. Az Ikarus név sikerekben bővelkedő múltját (és nem mellesleg a Lanta Kft.-vel való szoros kapcsolatot) reprezentálandó, a V134-es mellett kiállították a Lanta által a közelmúltban felújított Ikarus 55-ös („faros”) autóbuszt, melyet már több, jellemzően veterán járműveket felvonultató rendezvényen láthattak az érdeklődők. Pár standdal odébb, az egyebek mellett Thermo King légkondicionálókat és Allison sebességváltókat forgalmazó Liberatus Hungary Kft. standján az elmúlt évhez hasonlóan egy további, Ikarus logóval ellátott buszt is láthattunk, egészen pontosan egy, a Hajdú Volán állományába tartozó, még modellfrissítés előtti E127-est.

A hazai Volán-tenderektől ugyancsak erősen függő cég az utóbbi időben „hibernált” állapotban vegetál, információink szerint jelenleg mindössze néhány alkalmazottja van. A német Viseonnal kötendő állítólagos együttműködésről, amelynek célja a Viseon C13 luxus turistabusz némileg módosított formában, Ikarus logóval történő gyártása lett volna, egyelőre semmit se hallani, noha a projekt bejelentése a tavalyi buszfesztivál egyik legnagyobb szenzációjának számított. A legfrissebb hírek szerint viszont rövid időn belül forgalomba áll a BKV-nál a decemberben a Magyarbusz [Info] által is tesztelt V187-es bemutatóbusz, miután a főváros közlekedési vállalata és az ARC-Ikarus egy hároméves bérleti szerződés keretében állapodott meg a jármű üzemeltetéséről. A még 2010-ben gyártott csuklós autóbusz várhatóan a cinkotai buszgarázs kötelékében teljesít majd szolgálatot.

A nemrégiben Veresegyházon járt midibusz a CsM standján
(a galéria megtekintéséhez kattintson a képre)

A szeghalmi központú, a gyártást átmenetileg szintén leállító Csaba Metál az idén két bemutatójárművet is hozott, nevezetesen a jól ismert, nemrégiben Magyar Termék Nagydíjjal kitüntetett Urbanus midibusz hagyományos városi kivitelű, illetve kifejezetten BKV-specifikus változatait. A gyártó standján az előbbi modellt állították ki, elmaradhatatlan kísérője, a CsM védjegyének számító rögtönzött „buszmegálló” társaságában. (Ezt a kocsit az év elején, Veresegyházon faggattuk képességeiről, a tesztfutásról írt részletes cikkünk erre a linkre kattintva tekinthető meg.) Mindeközben a fővárosi igények szerint fejlesztett másik autóbusz a korábban már említett piros NABI-val, valamint egy igazi bontószökevény csuklós MAN-nel felváltva a bejárathoz érkező látogatókat szállította a kiállítás helyszínére, sőt, idén ez a midibusz volt a lassan szokássá váló „pikáns buszmosás” főszereplője is. A többek között a budai Várba szánt kivitel mindenekelőtt utasterének kialakításában tér el az általunk kipróbált variánstól; a legfontosabb különbséget a teljes mértékben zárt sofőrfülke, valamint a mozgáskorlátozottak számára a második ajtóval szemközt kialakított, biztonságos hely jelenti. További eltérés az alapváltozathoz képest, hogy a BKV kérésére valamennyi utasablak nyitható kivitelű. Mindkét autóbuszban hátul keresztben elhelyezett, Cummins ISBe 5 B140 típusú, 140 lóerős (103 kW), négyhengeres dízelmotor dolgozik, Allison LT2100 hatfokozatú automatikus sebességváltóval együttműködve. Információink szerint jelenleg az eddig legyártott járműveket ért kritikák és észrevételek kiértékelése folyik a cégnél, a leghamarabb az év végére várható következő autóbuszban minden bizonnyal már ezeket a tapasztalatokat is hasznosítják majd.

Végül, de nem utolsósorban, bár sajnos már felfüggesztette buszgyártói tevékenységét, jelen volt az idei kiállításon a JBus is. A Mercedes-Benz és Volkswagen kisáruszállítókat átépítő vállalkozás idén összesen két modelljét hozta el Tökölre. A kissé félreeső standon a cég Mercedes-Benz Sprinter-alapokra épített városi, illetve távolsági kivitelű típusait tekinthették meg az érdeklődők. Előbbi modell a hátsó ajtónál alacsony padlószinttel rendelkezik.

Összességében tehát nem volt szegényes a hazai felhozatal, mégsem távozhattunk olyan jókedvűen Tökölről, mint az elmúlt évben. Sajnos magyar szempontból az idei buszfesztiválra erősen rányomta a bélyegét a gyártók többségének szorult helyzete. A szomorú valóság az, hogy a tavalyi év során bemutatott ígéretes prototípusok közül megrendelés híján ezidáig sajnos egyik sem kerülhetett sorozatgyártásba. Ezért azonban legkevésbé sem a hazai gyártók, sokkal inkább a túlélésüket jelentő Volán-tendereket Pató Pál úr stílusában („Ej, ráérünk arra még!”) kiíró, pontosabban a kiírásukat megtiltó vezetés tehető felelőssé. (Megemlítendő, hogy a szükséges hitelkeret már jóideje Volánok rendelkezésre áll, a hazai buszállománynak pedig olyan nagy százaléka kiált cseréért, hogy a piacon akár több gyártónak is jutna hely. Valószínű azonban, hogy a Volánok tervezett átszervezése élvez majd előnyt a buszbeszerzésekkel szemben.) A dolgok jelenlegi állása szerint ilyen-olyan okból az ugyancsak megmentőként várt BKK-tenderen sem kívánnak lapot osztani a hazai gyártóknak. Ki raktárra termeléssel, ki a gyártás ideiglenes beszüntetésével próbálja kihúzni a várva várt megrendelésekig. Sajnálatos, hogy gyártóink ilyen megoldásokra kényszerülnek, hiszen, amint azt az idei buszfesztivál is megmutatta,  szakértelemben, ötletekben és jó buszokban továbbra sincs hiány hazánkban.

Megfogyva bár...

A külföldiek között érezhetően decimálódott a mezőny. Jellemzően a főként drága, az üres zsebű hazai üzemeltetők körében (újonnan) kevésbé keresett luxus turistabuszokat kínáló gyártók maradtak távol a 2012-es tököli seregszemlétől, de más cégek is szemmel láthatóan kevesebb potenciált vélnek felfedezni a magyar piacban, mint akár egy évvel ezelőtt. Érdekes módon idei kiállításon nem akadt egyetlen külföldi csuklós autóbusz sem.

A nem hazánkban termelő buszgyártók sorában a legnagyobb hiányzó, legalábbis az elmúlt évben kiállított buszok számához képest, a Csehországban piacvezető SOR Libchavy volt, akik amilyen hirtelen jöttek tavaly, olyan gyorsan fel is adták a magyar piac meghódítására irányuló terveiket, legalábbis egyelőre. A jelek szerint ugyanis a pangó hazai autóbuszpiac a 2011-ben még igencsak vérmes reményekkel (és nem kevesebb, mint hat busszal) érkező cseheket is visszavonulásra késztette, így idén nemhogy hat, de egyetlen egy járművet sem láthattunk tőlük. Szintén hiába kerestük a fényűző kivitelű, látványos formavilágú buszairól híres Viseont, pedig tavaly, ahogy azt már említettük, az ARC-Ikarussal tervezett kooperációról is lehetett hallani az egyébként magyar vonatkozással is bíró német prémiumgyártó standja körül. Ugyancsak hanyagolta idén a tököli részvételt a VDL, akinek helyi képviseleteit a válság közepette vélhetően szintén nem ostromolják hatalmas elánnal a magyar üzemeltetők a tavaly bemutatott Futura luxusbuszért (ami egyébként kitűnő, félreértés ne essék). Utóbbi két gyártó távol maradásával sajnos a tavalyi kiállítás legigényesebb, és egyben talán legszebb buszait kellett nélkülözniük a 2012-es Tököli Autóbuszfesztivál látogatóinak. A SOR hiányát könnyebben feldolgoztuk.

A látványos külsejű MAN Lion's City A37 Hybrid az idei buszfesztivál egyetlen hibrid autóbusza volt
(a galéria megtekintéséhez kattintson a képre)

A legnagyobb külföldi kiállító idén az MAN volt. A már tavaly is komoly aktivitást mutató müncheni gyáróriás az idén összesen három bemutatóbuszt hozott a rendezvényre, nevezetesen a már az elmúlt évben is nagy tetszést aratott, helyközi kivitelű, elegáns megjelenésű metálkék Lion’s Regio-t, egy hófehér fényezésű Lion’s Coach turistabuszt a Fehérvár Travel színeiben, valamint legnagyobb durranásként és egyszersmind egyedüli városi típusként egy Lion’s City A37 Hybrid-et - utóbbi az egyetlen vegyesüzemű busz volt az idei kiállításon. A 2010 ősze óta rendelhető modellt egyébként itt, Tökölön láthatták első alkalommal a magyar érdeklődők, a kiállítást követően pedig május elején öt napon át Miskolc utazóközönsége is kipróbálhatta az előremutató járművet. A hibrid hajtás segédberendezései a tető elülső részén elhelyezett, áramvonalas kialakítású dobozban  kaptak helyet, melyet az MAN designereinek feketítésekkel és az ezüst műanyag elemekkel trükközve sikerült harmonikusan a formatervbe illeszteniük. A busz mozgatásáról gondoskodó 6,9 literes, 250 lóerős, hathengeres dízelmotornak két, egyenként 75 kW teljesítményű elektromotor segít be. Az elektromotorok fékezéskor generátorként működnek, hasznosítható elektromos energiává alakítva át a fékezési energiát. A környezetbarát és energiatakarékos hajtásnak köszönhetően mintegy 30%-os üzemanyag-megtakarítás érhető el a Lion’s City hibrid változatával.

A cég tekintélyes méretű sátrában nyereményjátékkal várták a látogatókat, a szerencsésebbek baseballsapkával és egyéb apróságokkal gazdagodhattak. A gyári standon bemutatott buszok mellett egyébként a gyár használt buszokkal foglalkozó üzletága két további járművet, egészen pontosan egy korábbi kiadású Lion’s Coach-ot és egy előző generációs Neoplan Starliner-t is kiállított Tökölön.

Bár a tavalyi kettővel szemben ezúttal csak egy buszt állított ki, mégis a korábbinál jóval nagyobb érdeklődésre tarthatott számot a török Otokar, mely idén vett részt második alkalommal a tököli buszfesztiválon. A sakarya-i gyártó idén a BKK tenderen is komoly esélyesként induló, Kent 290LF névre keresztelt alacsonypadlós városi szóló típusát állította reflektorfénybe. Az impozáns jármű formaterve a cég kissé esetlen megjelenésű távolsági midibuszaival ellentétben kifejezetten modern hatású és tetszetős. Az utastér tanúsága szerint a törökök is a „vandálbiztos”, kőkemény Kiel utasülésekre esküsznek, ami várhatóan nem teszi túl népszerűvé a modellt az utasok körében. A 12 méter hosszú buszban 290 lóerős (213 kW), hathengeres, Deutz TCD2013 LO6 4V típusú motor dolgozik. Érdekesség, hogy a típusnak a városi rendeltetés ellenére létezik magaspadlós változata is, ugyanezzel az erőforrással, Kent 290H néven.

Megfelezte kiállított buszainak számát a tavalyihoz képest a Scania is: ők az idén mindössze egyetlen, helyközi kivitelű OmniExpress-szel képviseltették magukat. Ez a jellegzetes megjelenésű modell a helyközi- illetve turistabuszok érdekes kombinációját nyújtja. Az elmúlt évben felvonultatott, magasabb árfekvésű távolsági típusokat (nevezetesen a cég zászlóshajójának számító Touring-ot és az OmniExpress turista változatát) ez alkalommal a skandinávok is mellőzték.

Az Irisbus ezalkalommal egy földgázüzemű Citelis-t állított ki
(a galéria megtekintéséhez kattintson a képre)

Az Irisbus szokás szerint nem vitte túlzásba a tököli jelenlétet, de akárcsak az elmúlt évben, egy busszal azért idén is részt vettekaz április végi seregszemlén. Ezúttal azonban a megszokott Crossway LE helyett egy CNG-motorral szerelt (földgázüzemű), városi kivitelű Citelis-t láthattunk a olasz-francia-cseh vegyescég standján. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a busz nem teljesen szalonállapotú volt, ennek ellenére mégis elgondolkodtunk, mi olyan különleges ebben az egyébként mutatós járműben annyira, hogy mindezidáig több mint tízezer darab talált gazdára belőle Európa-szerte. A jóideje finomított konstrukció egyébként meglehetősen kiforrottnak tekinthető, ősét eredetileg még a Renault fejlesztette ki 1996-ban. A típus hibrid változata a 2010-es hannoveri IAA kiállításon debütált, azóta ez az egyébként igen borsos árú variáns is már százas nagyságrendű eladásokkal büszkélkedhet.

Az egyebek mellett a Mercedes-Benz-t és a Setra-t tömörítő Evobus csoport a tavalyihoz hasonlóan 2012-ben is két autóbuszt állított ki. A legnagyobb horderejű külföldi újdonságot e cég standján üdvözölhettük, hiszen az idei buszfesztiválon tartotta magyarországi premierjét a cégcsoport vadonatúj üdvöskéje, a harmadik generációs Citaro, amely a dolgok jelenlegi állása szerint szintén komoly esélyekkel szállhat harcba a BKK alvállalkozós tenderén. A németek legújabb büszkesége nem okozott csalódást, az összeszerelési minőség első ránézésre igen meggyőzőnek tűnik. A busz formaterve a lendületes kerékjárati ívekkel a legújabb divatirányzatot képviseli, ugyanakkor megőrizte az előző két generáció jellegzetes vonásait is. Az utastér kellemesen tágas, a busz első felében szinte kizárólag dobogómentes utasüléseket találunk. Az újdonság 2013-tól már a gyártó Euro VI–os környezetvédelmi minősítésű erőforrásaival is rendelhető. A buszhoz extrák hosszú sora érhető el, az opciós listán megtalálható többek között a bi-xenon homlokfali fényszóró és az ESP is.

A Volvo feltűnésmentes, elegáns zászlóshajója, a háromtengelyes 9700-as
(a galéria megtekintéséhez kattintson a képre)

A konzorcium távolsági modellpalettáját ez alkalommal egy ezüstmetál színűre fényezett Setra S415 GT-HD képviselte. A távolsági- illetve turista feladatokra egyaránt alkalmas busz a belépőmodell szerepét tölti be a kínálatban. A hazánkban is jól ismert típus valószínűleg utoljára szerepelt Tökölön, idén ősszel ugyanis bemutatkozik utódja, az S515. A különlegességek kedvelői emellett a stand hátsó felében egy sokat látott, fekete színű Mercedes-Benz O303 tárgyalóbuszt is felfedezhettek.

A Volvo, noha az ominózus BKK-tenderen vele is potenciális győztesként számolnak, idén nem városi, hanem távolsági-turista modelljeit helyezte előtérbe. A svéd márka ez alkalommal ugyanis egy hófehérre fényezett 9500-ast és egy háromtengelyes 9700-ast állított ki –  utóbbit a Globus piros-fehér színeiben. A hagyományos kéttengelyes típus az utóbbi évek tököli kiállításainak rendszeres résztvevője, tavaly és tavalyelőtt is láthatták az érdeklődők, a csúcsmodell szerepét betöltő háromtengelyes verzió viszont újdonságot jelentett. Formai szempontból a Volvo típusai a turistabuszok mezőnyében a nyugodt,  letisztult irányvonalat képviselik, ízléses utasterük pedig minden tekintetben állja a versenyt a konkurens típusokéval. Ezekkel a modellekkel szintén viszonylag gyakran találkozhatunk hazánk útjain is.

*

Őszinte bánatunkra nagymértékben összezsugorodott 2012-re az egykor szebb időket is megélt Tököli Autóbuszfesztivál. Az idei kiállítás hangulata sajnos sokkal kevésbé volt pozitív, mint akár 2011-ben. A külföldi kiállítók számának jelentős visszaesése egyértelműen tükrözi, hogy a magyar autóbuszpiac gyakorlatilag megszűnt, ami a hazai gyártókra nézve különösen veszélyes. Egy dolog azonban közös az elmúlt évi és a 2012-es autóbuszfesztiválban: akkor is, most is mindenki az eljövendő szép jövőben és a várható bőséges megrendelésekben bízott, illetve bízik. Sajnos a tavalyi év a várakozások ellenére a hazai autóbuszipar mélyrepülését hozta, a bezárás szélére kergetve a magyar cégeket. Ezzel egyidejűleg napi szinten hallhatóak az üzemeltető vállalatoknál kigyulladó, lerobbanó öreg járművekről szóló hírek. Így hát ismét csak azzal zárhatjuk sorainkat, hogy most már valóban elodázhatatlannak tűnik a magyarországi autóbuszpark cseréje – az utasok, az üzemeltetők és a hazai gyártók szempontjából egyaránt. Jó lenne, ha ezt végre-valahára a döntéshozók is belátnák.

Ne maradjon le a magyar buszgyártással kapcsolatos legfrissebb hírekről! Kövessen minket Facebookon és Google Plus-on is!

Írta : Patthy Gellért (Dunstan) | | Rovat : Kitekintő

Hozzászólások