Lépjen be, vagy regisztráljon!

Élő legendák - IV. Nemzetközi Ikarus és veteránjármű találkozó, Polgár

Nem panaszkodhatnak az utóbbi hetekben a veterán Ikarus autóbuszok kedvelői: az egy héttel korábban, Mátyásföldön tartott Ikarus nap után, szeptember 16. és 18. között ezúttal a Hajdú-Bihar megyei Polgáron köszönthettük a magyar ipar remekeit. Ez az esemény már évek óta az év egyik fénypontja a buszbarátok körében, ekkor ugyanis lehetőség nyílik az egykori emlékek ritkán látott járműcsodák mellett, kellemes hangulatban történő felelevenítésére. A nagyszámú látogatót vonzó rendezvényen, melyet idén rendeztek meg negyedik alkalommal, a veterán illetve közelmúltat idéző Ikarus típusok mellett szép számmal találkozhattunk Csepel teherautókkal is, valamint néhány, jellemzően szocialista veterán illetve youngtimer személyautó is színesítette a kiállított járművek sorát.

A rendezvénynek, akárcsak tavaly, a polgári Archeopark adott otthont, felsorakoztatva a magyar ipar remekei mellé a magyar tájkultúra jellegzetességeit is. A kiállítás helyszínére több városból, így Budapestről, Salgótarjánból, Debrencenből valamint Nyíregyházáról különbuszok is indultak (természetesen Ikarusok), melyek Polgárra megérkezve maguk is a kiállítás aktív szereplőivé váltak. A háromnapos rendezvény első napján, pénteken a Borsod Volán látta vendégül a szakmai kirándulás keretében Miskolcra látogatókat. Az igazi programok szombaton kezdődtek, mi is erről a napról tudósítunk cikkünkben. A szombati kiállítás több volt a buszok álló helyzetben való egyszerű megcsodálásánál: a nap folyamán többek között tiszaújvárosi élménybuszozás és gyorsulási verseny színesítette a programot – utóbbi során a többségében nyugdíjas korú gépek megmutatták, hogy bizony van még erő a sokat látott motorokban. A program zárásaként vasárnap tiszacsegei kirándulásra is sor került. Most pedig térjünk rá a rendezvény főszereplőire, azaz a kiállított járművekre!</p

Egy szebb napokat megélt magyar iparág gyöngyszemei

A résztvevő autóbuszok és teherautók jelentős része ismerős lehetett a tavalyi vagy esetleg még korábbi találkozó(k)ról, de természetesen akadtak „újoncok” is a seregszemlén. A kiállított járművek többsége gyönyörűen felújított állapotban köszöntötte a látogatókat, míg kisebb részük anyagi támogatás híján fellelt állapotában fogadta az érdeklődőket – bár vitathatatlan, hogy ezeknek a gépeknek is megvan a maguk varázsa. Elsősorban a fiatalabb buszok közül sok ma is aktív szolgálatban van, a Volános kocsik menetrend szerinti forgalomban, míg a magánkézben lévő távolsági buszok többsége rendelhető különjárati buszként szállítják az utasokat. Természetesen akadtak gondos magángyűjtők tulajdonában álló, restaurált példányok is; megfigyelhető, hogy egyre több Ikarus 200-as sorozatú, üzemeltetőik által leselejtezett busz gyarapítja az értő kezek által az utókornak megőrzött buszok sorát. A szombati napon egyébként összesen tizenhat darab Ikarus autóbuszt, féltucat Csepel teherautót, egy Dutra dömpert és több veterán személygépkocsit (többségében Wartburgokat és egyéb keleti járgányokat) csodálhatott meg a nagyérdemű.
 

A Hajdú Volán Zrt. által megőrzött helyközi Ikarus 311-es a tiszaújvárosi pályaudvaron
(a galéria megtekintéséhez kattintson a képre)

Szép számmal képviseltették magukat az Ikarus orrmotoros típusai. A legidősebb generációt, vagyis az ötvenes-hatvanas évek fordulójának műszaki színvonalát a magyar gyártó méltán közismert 31-es városi, illetve 311-es helyközi típusa képviselte. Komolyan kivette a részét a kiállítási buszok felvonultatásából az MVK: többek között a miskolci üzemeltető jóvoltából köszönthettük a kiállításon a rendezvény legidősebb autóbuszát, egy 1959-es évjáratú, harmonikaajtós Ikarus 31-est. A hivatalos oldtimer minősítésű autóbusz különlegessége, hogy a restaurálás során mintegy 90%-ban az eredeti lemezek kerültek vissza a teljeskörűen felújított vázszerkezetre. A tiszaújvárosi felvonulás során mi ebben az autóbuszban kaptunk helyet – és tanúsíthatjuk, hogy hatvanas évek elején sem lehetett kellemetlen az utazás egy városi Ikarus fedélzetén, bár az utasáramlás sebessége nyilvánvalóan némiképp elmaradt a maitól. A busz hátsó felében a korabeli szokásoknak megfelelően kalauzülést is elhelyeztek az Ikarus tervezői. A busz egyébként különleges alkalmakra bérbe is vehető az MVK-tól. A típuscsalád helyközi verzióját egy, a Hajdú Volán Zrt. tulajdonát képező Ikarus 311-es reprezentálta, mely a kiállított járművek jelentős részéhez hasonlóan a Polgáron rendezett kiállítások rendszeres résztvevője.

Ugyancsak az MVK színeiben érkezett a kiállításra a gyár történetében szintén fontos szerepet játszó Ikarus 620-as típus, mellyel a budapesti nosztalgiajáratokon is találkozhattak az érdeklődők. A Polgáron megjelent példány pontosan tíz évvel fiatalabb a másik MVK-s veterán busznál, ugyanis 1969-ben gördült ki a mátyásföldi gyár kapuján. A busz eredetileg a FAÜ, majd a BKV tulajdonát képezte, azonban a fővárosi vállalat anyagi helyzete nem tette lehetővé a busz restaurálását, így ez a feladat végül a BKV-tól a buszt megvásároló MVK-ra maradt - a miskolci cég pedig kitűnő munkát végzett. A busz haladásáról eredeti Csepel motor gondoskodik.

Nagy sikert aratott Polgáron is az MB Travel „cabrióvá” alakított Ikarus 630-asa, a tiszaújvárosi felvonulás során talán e busz utasait figyelték leginkább irigykedve a gyalogosok. Ez a csodálatos gép Németországból került haza, majd az egykori FAÜ városnéző buszok mintájára lett megszabadítva a tetejétől (igaz, az eredeti buszok alapját a 620-as típus adta). A busz felszereltségét városnéző buszhoz méltóan (igaz, nem túl korhű módon) hangszórók sokasága egészíti ki.

Ismerősként köszönthettük Polgáron a Lanta Kft. mátyásföldi csarnokában nemrégiben felújított, korábban reptéri buszként szolgált 1971-es évjáratú Ikarus 55-öst (azaz „farost”), mely az egy héttel korábbi Ikarus nap egyik fő attrakciója volt, így részletesebb ismertetőt korábbi cikkünkben találhatnak róla a kedves olvasók. Sajnos a busz motorja meghibásodott, így a résztvevők közül egyedüliként nem tudott részt venni a tiszaújvárosi felvonuláson és a gyorsulási versenyen. Természetesen álló helyzetben egész nap kívül-belül megtekinthető volt.
 

Evolúció... baloldalt a Borsod Volán Zrt. C56-osa, jobbra a németországi 250-es
(a galéria megtekintéséhez kattintson a képre)

Az Ikarus fejlesztőinek körében annak idején heves vitákat kiváltó, még a legendás „faros” technikai alapjaira épülő laprugós típuspár, a távolsági kivitelű Ikarus 255-ös, és a modell városi-elővárosi forgalomra szánt változata, az Ikarus 266-os sem hiányozhatott a sorból. Előbbi változatot egy 1977-es évjáratú, fehér színű, 255.70 altípusú autóbusz képviselte, mely valamennyi 255-öshöz hasonlóan 1-0-1 ajtóelrendezéssel, elöl kézi működtetésű ajtóval rendelkezik. A busz homlokfalán megtévesztő módon 250 típusjelzés látható, de a szemfülesebbek a bő egy méterrel rövidebb hosszból és az egyszerűbb kivitelből láthatták, hogy egy 255-ösről van szó. A magánkézben lévő autóbusz BPS-078 forgalmi rendszámmal közlekedik. Ugyancsak egy kocsi képviselte az elővárosi modellverziót, a néhány Volán társaságnál még fellelhető 266-ost. Idén a típus egy gyönyörűen felújított, 1986-os gyártású, Rába D10 típusú motorral hajtott példányával (a busz eredetileg Rába D2156 jelű erőforrással rendelkezett) találkozhattak a látogatók, mely korábban a Kapos Volán Zrt. flottáját gyarapította, jelenleg pedig egy magángyűjtő tulajdonát képezi. Ez a busz a Magyarországon legelterjedtebb 266.25 altípusba tartozik, és a modell pályafutásának vége felé készült darabok közül való. Mozgatásáról a busz hátuljában elhelyezett 210 lóerős (155 kW) erőforrás gondoskodik, mely 110 km/h végsebesség elérésére sarkallja az üresen 9400 kg tömegű autóbuszt.

A szombati napon a cég egykori csúcsmodelljéből, a 12 méter hosszú Ikarus 250-esből két példányt csodálhattunk meg. A kék-fehér fényezésű, KPY-822 (eredetileg AIJ-219 ) rendszámú, korábban a MÁV kötelékében szolgált 250.59-essel már az egy héttel ezelőtti mátyásföldi rendezvényen is találkozhattak az érdeklődők – most azonban az utastérbe is bebocsátást engedtek a busz tulajdonosai. Sőt, a szerencsésebbek ezúttal azt is kipróbálhatták, milyen az utazás az 1988-as évjáratú távolsági busz fedélzetén, ugyanis a Budapestről érkezőket ez az autóbusz szállította a fővárosból a rendezvény helyszínére. A másik Ikarus 250-es, mint az a rendszámából is látható volt, meglehetősen hosszú utat tett meg Polgárig: ez a kocsi ugyanis német Ikarus-barátok közreműködésével nyerte vissza eredeti állapotát, és jelenleg is nyugaton koptatja az utakat. A busz hagyományos résztvevője a németországi Ikarus-találkozóknak, idén első ízben azonban tulajdonosai úgy döntöttek, hogy a magyarországi seregszemlén is részt vesznek.
 

Az 1959-es évjáratú "bulldogfülkés" Csepel D-710 tűzoltóautó a kiállítás egyik legnagyobb színfoltja volt
(a galéria megtekintéséhez kattintson a képre)

A nagy múltú magyar gyártó valaha volt legsikeresebb típusa, a 260-as szóló városi-elővárosi autóbusz két kocsival képviseltette magát az idei rendezvényen. A korhű rendszámtáblával kiegészített kék-fehér fényezésű, 1978-as évjáratú, harmonikaajtókkal szerelt 260-as (260.06 altípus, jelenlegi forgalmi rendszáma AKF-999) bő húsz évig szolgált a Tisza Volán Zrt. helyi flottájában, majd a Szegedi Önkormányzati Városőrségnél, mígnem 2010-ben jelenlegi tulajdonosához került.  A buszon a harminc évnél is idősebb 260-asok több jellegzetessége megfigyelhető, például a régebbi városi 200-asokban használt vezetőfülke, illetve a Trilex kerekek. A másik, 1989-es gyártású, MVK-kék 260-as (260.03 kivitel) több más kiállított autóbuszhoz hasonlóan korábban a miskolci városi közlekedés lebonyolításában vett részt (AKD-562 rendszámmal); a buszt több társával együtt 2007-ben selejtezték, szerencsére azonban jó kezekbe került, így már évek óta a Polgáron rendezett összejövetelek résztvevője.

Nem volt hiány az Ikarus (és egyben a világ) legnagyobb darabszámban gyártott csuklósából, a 280-asból sem: a ma is sokfelé közlekedő típus három példányát tekinthették meg a szombati napon a látogatók. Közülük a legidősebb, az eredetileg az MVK-nál (pontosabban akkor még MKV-nál) GF-45-44 rendszámmal, ezt követően pedig Szombathelyen, immár AAT-306 rendszámmal közlekedő harmonikaajtós, Trilex kerekekkel szerelt csuklós busz (altípusa 280.15) 1981-ben gördült ki a mátyásföldi gyárkapun. A kocsit az üzemeltető Vasi Volán Zrt. nemrégiben selejtezte, szerencsére azonban a lángvágót lelkes buszbarátok jóvoltából sikerült elkerülnie. Ez a 280-as jelenleg egy motorcserét követően Rába D10-es motorral rendelkezik. Érdekes módon a buszon egy budapesti 7-es viszonylattábla díszelgett a kiállítás idején, ami kissé idegenül hatott a Vasi Volán-fényezéssel (ez egyébként szokás lehet a busz tulajainál, a tavalyi kiállításon az egykori piros 144-es járatra volt „kiosztva” a busz). Időrendben haladva, a rendezvény második legöregebb 280-asa a sárga fényezésű, 1988-as gyártású, FVJ-479 (korábban ELJ-466) forgalmi rendszámú, ugyancsak harmonikaajtós példány volt, melyet a Szabolcs Volán Zrt. jóvoltából tekinthettek meg az érdeklődők. Ez a 280.02 altípusú, keletnémet igények szerint épült csuklós autóbusz eredetileg NDK exportra készült, jelenleg Nyíregyháza helyi közlekedésének lebonyolításában vesz részt. A harmadik, már bolygóajtókkal szerelt, sötétkék fényezésű 280-as nem is olyan régen még az MVK flottájában szolgált – mára azonban ez a busz is magángyűjtőnél tölti nyugdíjas éveit. Ez a csuklós 1989-ben hagyta maga mögött a gyárudvart, és kezdte meg közel húsz éven át tartó menetrendszerinti szolgálatát. Akd-737 Ez a busz az ex Vasi Volános kocsihoz hasonlóan régi, eredetileg használt rendszámtáblájával (BY-75-15) érkezett a kiállításra.

A veterán és youngtimer típusok mellett (természetesen) a közelmúlt technikája is szerepet kapott a rendezvényen. A nyolcvanas évek végén kifejlesztett 300-as típuscsaládot ezúttal egy 1992-es évjáratú, Csepel alvázas, 290 lóerős Cummins motorral felszerelt Ikarus 396-os (egészen pontosan 396.27 altípus) képviselte, mely korábban a Volánbusz színeiben külföldi és belföldi járatokon egyaránt megfordult. Az eredetileg CKA-509 forgalmi rendszámmal közlekedő luxus turistabusz belterét az egykori üzemeltető az évek során meglehetősen lecsupaszította: többek között az idegenvezető-ülés, a hűtőszekrény, a toalett, a váltósofőr-pihenőhely és a fedélzeti videolejátszó két darab utastéri monitorja is eltűnt az évek során, az ülések huzatát és a szőnyegeket pedig egyszerűbbre cserélték. A busz jelenleg a kiállított kocsik többségéhez hasonlóan magánkézben üzemel, jellegzetes eredeti fényezését azonban mind a mai napig megőrizte. A busz érdekessége, hogy retarder helyett Jacobs tartós fékkel rendelkezik.

 

A gyorsulási verseny zárásaként a ráncajtós 260-as az egykor Szombathelyen, a Vasi Volánnál szolgált 280-assal mérkőzött meg
(a galéria megtekintéséhez kattintson a képre)

A Borsod Volán Zrt. jóvoltából kerültek bemutatásra az Ikarus kilencvenes évekbeli történetét meghatározó elővárosi-helyközi rendeltetésű modellek. A 400-as típuscsaládot egy elővárosi kivitelű 415-ös, a Classic szériát pedig egy ugyancsak elővárosi kialakítású C56-os reprezentálta. A normál esetben menetrend szerint, napi használatban közlekedő buszok a polgári ipari parkban rendezett gyorsulási versenyen egymással mérkőztek meg; a nem mindennapi kompetícióban a 415-ös egy hajszálnyival gyorsabbnak bizonyult. Mindkét busz állapota egyébként elismerésre méltó.

Bár a legkevésbé sem nevezhetőek veteránnak, a nagy múltú buszgyárral való kapcsolatuk révén méltán jelent meg a rendezvényen két, ma is gyártott típus. A jelenleg Ikarus (korábban ARC) néven készülő, a jármű teljes hosszában alacsonypadlós autóbuszokat a Borsod Volán egyik E134-ese képviselte, igaz, nem a legújabb fejlesztésű kivitel. A jelenlegi magyar buszgyártás egyik legígéretesebb típusa, az Ikarus Egyedi Autóbuszgyár volt dolgozói által megalkotott Molitus S91 midibusz pedig sikeres norvégiai próbaútjáról visszatérve tette tiszteletét Polgáron.

 

Most pedig térjünk rá a szombati nap programjainak és eseményeinek rövid összefoglalójára. Röviddel a  különbusszal érkezett vendégek megérkezése után, 11 óra után pár perccel a buszok felsorakoztak az Archeopark kijáratánál, majd a konvoj, élén az MB-Travel-féle nyitott Ikarus 630-assal, Tiszaújváros felé vette útját. Mi is sietve felpattantunk az MVK Ikarus 31-esére, így a sorban a második helyen tehettük meg az utat a Tisza partján fekvő városig. Utunk során több szembejövő busz, kamion és személyautó (sőt még egy tűzoltóautó is!) is dudálással köszöntötte a menetet. A városba megérkezve remek hangulat fogadott minket:  szinte minden járókelő a rendőri biztosítással, libasorban vonuló járművek után fordult, többen integettek, a boltosok előjöttek boltjaikból, a kisgyerekek pedig vidáman mutogattak a szebbnél szebb buszokra. Az élménybuszozás első programpontjaként a konvoj Tiszaújváros központjában állt meg fotózkodásra, majd ezt követően a járművek a városi autóbusz-pályaudvarra vonultak, ahol szintén bőven volt alkalom jobbnál jobb képek készítésére.

A tiszaújvárosi pihenőt követően a Polgár melletti ipari parkban a többségében „gyermekkort már kinőtt” járművekre komoly erőpróba várt: itt került sor ugyanis a nap egyik fénypontjára, a gyorsulási versenyre. A nem mindennapi eseményen valamennyi, a felvonuláson részvevő jármű rajthoz állt, miközben a hangulat tetőfokára hágott. A versengő sofőrök közül ki-ki saját vérmérséklete szerint taposta a pedált; voltak, akik kímélték a rájuk bízott értékes veterán buszt, mások kezei között viszont korukat meghazudtoló lendülettel lódultak meg a termetes járművek. A nem hivatalos „bajnok” – a papírforma szerint – a páratlanul fürge Molitus S91-es lett, de az idősebb gépek sem vallottak szégyent a megmérettetésen. A versenyt követően a járműarmada visszatért az Archeoparkba, ahol a nap további részében a járművek álló helyzetben való megcsodálásáé és a beszélgetésé volt a főszerep. Természetesen a hasonló rendezvények kellemes velejárója, a bográcsgulyás sem maradhatott el.

Remek hangulatban telt el tehát a szombati nap. A hazai buszbarátok lelkesedését ismerve joggal bízhatunk abban, hogy a jövőre esedékes találkozón még több, szebbnél szebb, a dicső múltat idéző magyar járműcsodával találkozhatnak a Polgárra kilátogatók. Hogyan is zárhatnánk sorainkat másképp: „jövőre, veletek, ugyanitt!”

 

Ne maradjon le a magyar buszgyártással kapcsolatos legfrissebb hírekről! Kövessen minket Facebookon és Google Plus-on is!

Írta : Patthy Gellért (Dunstan) | | Rovat : Kitekintő

Hozzászólások